Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Nagy Géza: Adatok Karcsa község közigazgatásának történetéhez
nygy-nygy pinzen váltották megh. Egy kant hattak mindenkor. Az Apraiabul is az zopo malaczokon kívül mind váltót Tyzedet megvöttik nyha nyha nem. Az földes urnák Eztendőben egy adóval tartoztak, azt Marton adaianak hittak, az az Adó egyik faluból is töt ft 10, az másikból is annit. Az Halnak Chiknak harmadat atták Alaghy János ideyben is az urnák. Az apró Hal, kit feir Halnak is hinak az Halazoke vöt. Ha penith az ur vöt Gyalnot harmadat atta a halnak a Halazoknak. Az Ispán jövedelme . . . minden hely után feel köböl Abrak,. . . zallas pinz egy-egy forint. Mind ezekrül a fent megh irt dolgokrul hittel vallottak, hogy Alaghy Janos Illyen törvinbe tartotta eöket. Azért én is az én eleimnekés Nemzetemnek fel nem akarván bonatni rendeliseket, arra ajánlottak pachennak és kartsának, hogy megh tartom ebbe az Alaghy Jánostul marat Törvinbe eöket, kit megh is chelekezem. Franciscus Alaghy mppria.”20 Amint látjuk az apa, Alaghy János még aránylag kevesebb törvénytelenséget követett el jobbágyaival szemben. Igaz, talán azért, mert lekötötték a saját fajtájával, a megyei nemesekkel való torzsalkodásai. Alaghy Jánost ugyanis a zempléni nemesek sem szerették, mert császárhűségében mindenre képes volt. Benne volt a keze Bocskai István halálában is, ezért a hajdúk halálra keresték és egy ideig ki sem mert mozdulni pácini kastélyából, ahogy egy levelében írja: „ .. . noha magyar ruhát viselek, de azt mondják, hogy belől nimetes ember vagyok . . . Ami a búza beküldését illeti... ha az hadaktól elvihetik holnap elindétom, mert azelőtt tudgya Nsgod nem lehetett, mert az hajdúság mind Karcha körül volt.”21 így tehát a hajdúlázadásnak is a falu lakói itták meg a levét, mert határát a hajdúk pusztították, a földesúr katonáit pedig tartani kellett. A földesúr igyekezett a majorsági birtokokat növelni, s a jobbágybirtokokat vagy újrafelmérés vagy egyszerűen az erőszakos úton való elvétel útján csökkenteni. Különösen az 1700-as években történik gyakran ilyen túlkapás. „ ... 1737. Esztendőben az Ugariásnak ideje bekövetkezvén Páczinban ki ment Mlgos Sennyey László Uram eő Nsga akkori Árvák Ispaniával nem külemb Szabó Gyurka nevű Béressével az karcsi főidre, Lapszar Szegen levő szél fölgyét nézni. Azmelly alkalmatossággal látván eő Nsga épen az maga Szél főigye mellett egy dűlőn Szánttó földet lenni mint akkoris egy Mezde lévén mellette azonnal kérdezte eő Nsga, hogy kié lenne? ”22 Az ispán megmondta, hogy az a terület karcsai jobbágyé, a jobbágy pedig Sennyey Imre árváinak jobbágya. Ennek ellenére (az árvák ispánjának szemhunyásával) Sennyey László utasította béresét, hogy szántsák a földet az ő birtokához. A béres kidobta a mezsgyekövet és Sennyey László birtokához került a föld. Az ilyen erőszakos földelvételek napirenden voltak, s tanút nehezen lehetett találni. Ha ugyanis tanú jelentkezett, azt úgy elverték, hogy nem állt lábra többé, mint ahogy az alábbi eset is bizonyítja: „A majorságföldek összeszedése már а XVIII. század első felében megindult, hiszen ebben az időben még alig-alig vált el, hogy mit szántottak a jobbágyok és mit tartott a földesur saját kezében. Nemcsak a jobbágyok, de még a pácini udvar emberei is szántottak az urasági földekből. Ezért „Dobozi János udvarbiró keményen megparancsolván nagy büntetés alatt a pácini és karcsai lakosoknak, hogy semmi majorság és puszta után való földeket megmutatni ne merészeljenek ”. A pácini kastély tőszomszédságában, a Köböltó mellett egy homokocskát, melyet Répaföldnek neveztek, a falubeliek felváltva használtak. „Maga Sennyey Istvánná asszony 118
