Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Nagy Géza: Adatok Karcsa község közigazgatásának történetéhez
választáskor nem lett jelölt, mert a földesuraság kívánságára a megye, illetve a járás mindig talált módot az ilyen községi bírák mellőzésére. Ha azonban a felsőbbségnek kedvezett, illetve úgy döntött, hogy a földesúrnak megfelelő legyen, akkor maga és családja jobb helyzetbe kerülhetett, mert számíthatott mindig a földesúr jóindulatára. Karcsa közigazgatását nézve volt példa ilyen bírákra is, meg olyanokra is. Nézzünk meg egyet azok közül a bírák közül, akik a földesúrral és a vármegyével tartottak: „A falu vezetői többnyire együtt éreztek a parasztokkal, hiszen maguk is közülük származtak, s ha letelt az idejük, ismét beálltak a sorba, akárcsak a többiek. Rossz kivételek mégis akadtak, mint Karcsán legidősebb Váradi István biró, aki »1840-től fogva korlátlan hatalommal uralkodott szegény népünkön« — írja róla a karcsai pap —. Ki szavát merészelte ellene emelni, agyba-főbe verte, minden vagyonából kipusztitotta vagy megyei tisztek kezébe adta, vagy fiaikat katonának, vagy rabságba vitette.'” A biró pedig nemcsak a vármegyét, hanem a földesurat is szolgálta. A földesurak pedig Pácinban más Istent dicsértek, mint a karcsai református pap, így aztán könnyen megakadhatott közöttük valami. A falu két pártra szakadt, a bíró „azzal fenyeget, hogy a bárótól felében irtásért birt szántó földből kiveti azokat, kik a pap ellen hozzá nem állnak. Másokat is nádlásból és csikászatból kirekesztéssel fenyeget.” Aki pedig egyszer szembekerült a báróval, annak nem lehetett maradása a birtokán vagy annak közelében.18 De volt ellenpélda is. 1897-ben választották bíróvá Lénárt Ferencet. A vármegyei közmunkákra a szolgabíró Karcsáról is kirendelt 15 fogatot, hogy Olaszliszkán egy hétig vegyenek részt az útépítésben, illetve az útépítéshez hordják a követ. A bíró arra való hivatkozással, hogy a kevés takarmánytermés miatt a jószágok rossz állapotban vannak, megtagadta a kirendelés teljesítését. Ezért őt a főszolgabíró 3 heti elzárásra ítélte. Tisztségéből azért nem tudta leváltani, mert ebben az időben a Bodrogközben szinte egyszerre fellobbanó földosztó mozgalom megfékezése volt a fontosabb feladat számára. Lénárt Ferenc tehát továbbra is bíró maradt, és amikor a földosztó mozgalomban való részvétel miatt a katonák megkezdték az emberek összefogdosását, jónéhányan éppen az ő értesítése alapján tudtak elbújni a katonák elől.19 Ezek után vegyük sorra, hogy milyen ügyekben került szembe a falu a földesuras ággal: Már 1599-ben meggyűlik a karcsai és a pácini jobbágyság baja a földesurasággal. Allaghy János meghalván, a fia lett az örökös, és úgy látszik kapzsibb természetű volt az apjánál, mert a szolgáltatások mértékét megemelte. A két falu jobbágysága kénytelen volt a végén panaszával a hatósághoz fordulni, mert a földesúr meghallgatásukról hallani sem akart. Végül is hatósági beavatkozásra meghallgatta jobbágyainak szószólóit, és a terhek megemelését törölte. Erről az alábbi írást adta: „Az keét falunak Pachennak és Karchanak Alaghy János ideiben való tőrvini kibe az ke ét falut tartották. Pachenból Kovach András, Séra Benedek, Karcharul Peres György és Bak Miklós: Alaghy János ideiben is kivötték az arató ryszt az magokra hatodán először az takarodó képit keét kalongiat akar Rosbul akar Búzabul, ezután osztán eötödit vötték az urnák. Nyha a papét, mesteret, pásztorét is kitutták és arra nem dezmalt az ur, de az chak nyha vöt. Az Zabbul, Árpábul tyzedit vötték az urnák. Az Rainak is Tyzedit, az váltó keet pinz vöt. Az Barannak is Tyzedit, annak is váltója de 2. A Dísztó Tyzedet ami illeti arrul illyen módón vallottak: Hogy elein minden Disztótul, a kibül tyzed nem illett nygy pinzt attak, a kibül aztan tyzedet attak abból ami marat attul keet keet pinzt attak. De annak utana Alaghy János is niolcz niolcz pinzt vetetett, attul akibül tyzedet nem vontak, kibül penith tyzedet vontak, annak maradékiat 117
