Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Nagy Géza: Adatok Karcsa község közigazgatásának történetéhez
A második világháború újra csak megpróbáltatást hoz a falu számára, de ezt is el kellett viselni, mert élni akartak. 1944. november 27-én délután a háború megszűnik Karcsa számára. Akkor még nem tudták, hogy ez az időpont olyan korszaknak a kezdetét jelenti a falu számára, amelyről korábban csak álmodhattak volna, ha mertek volna ilyen életet még elképzelni is. A földosztás megvátoztatta teljesen a falu gazdasági arculatát. A földreform eredményeként bizonyos középparasztosodási folyamat is megindult, amely azonban nem volt olyan nagymértékű, mint egyes helyeken, de az itteni viszonyokat tekintve elég jelentősnek tekinthető, amelyet mutat az alábbi táblázat is; mely az 1945-ös földosztás utáni helyzetet tükrözi: 1-5 kát. holdig 215 34,8% 6—10 kát. holdig 354 57,2% 11 — 15 kát. holdig 40 6,4% 16—30 kát. holdig 10 1,6% összesen 619 100 %17 A nagybirtokrendszer megszűnése, a kisparaszti réteg megnövekedése politikailag megoldotta a legfőbb problémát, de a gazdálkodási nehézségeken nem tudott teljes mértékben segíteni, mivel az árutermelés színvonala igen alacsony volt. Ezt a problémát csak a nagyüzemi gazdálkodás oldhatta meg. Ez viszont csak hosszú, meggyőző munka eredményeként csak 1959-ben valósulhatott meg. Bár kezdetben nem nagy lelkesedéssel fogadta a lakosság a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérést, de az idő ennek a gazdálkodási módnak a híveit igazolta, s ma már senki nincs a faluban, aki újra kezdené a régi gazdálkodási formát. Hosszú utat tettek meg a karcsaiak idáig, de ez az út végül célhoz vezetett bármilyen nehéz is volt rajta végigmenni, s olyan életkörülményeket teremtettek maguknak és az utódoknak, amelyről kezdetben még álmodni sem mertek. Harc a földesurakkal és a vármegyével a jogtalanságok ellen Bár a vármegyének mindig a törvény őrének kellett volna lennie, az igazság szerint döntenie, de azt a Bodrogközben minden paraszt tudta, hogy vitás ügyeikben nem biztos, hogy igazuknak megfelelően lesz döntés. Ugyanakkor a földesurak is úgy igyekeztek korlátozni a parasztság jogait, hogy minél nagyobb hasznuk származzék e korlátozásból, így azután, ha figyelemmel kísérjük a XV—XVI. századtól a bodrogközi jobbágyok harcát a földdel, a mocsárral, látnunk kell azt is, hogy ezt még kibírta volna a paraszt, de az örökös földesúri jogtalanságok a parasztságot a végsőkig elkeserítették. Karcsa közigazgatását vizsgálva tehát a régebbi dolgoknál kell kezdenem, amikor a falu első számú közigazgatási emberének a bírót tette a vármegye és a szolgabírói hivatal. Amilyen volt a községi bíró, olyan eredményeket érhetett el a falu. Ha faluja érdekében ki mert állni, akkor kiállásának volt vagy lehetett foganatja, sok túlkapástól megkímélhette faluja lakosságát. Igaz, ebben a dologban fennállt annak a veszélye, hogy a következő 116
