Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Nagy Géza: Adatok Karcsa község közigazgatásának történetéhez
tek saját kezelésükbe venni, hiszen ekkor már kezdett kialakulni a Bodrogközben is a majorsági gazdálkodás, s a földesurak a jobban termő területeket elvették a jobbágyaiktól, így alakult ki az a kép, melyet az alábbi két összeírás mutat:9 Az összeíráskor talált 1798 1828 Jobbágy (Coloni) 25 19 Zsellér (Inquilini)5 9 Házhely (Domus) 29 23 Szántó (Agri) hold 113 87,5 Rét (Pratae) kaszás 68 85,7. Jogosan teszi fel tehát a bizottság a kérdést? Jogosan, de az itt élő emberek megélhetését ez nem zavarta, mert bár a többség földdel nem rendelkezett, de megélt a mocsárból. Karcsán meg különösen nem lehetett panasz erre, mert hely volt a gyűjtögetésre, a halászatra, hiszen egy 1782-es feljegyzés szerint: „Szörnyű nádakkal, tokkal vagyon bé- zárva . . . s csak télen lehet kemény útja és féleleim nélkül való.”10 Itt a családok nagy része elsősorban halászatból élt. Sokszor csak halat ettek, s elég sokszor előfordult, hogy „a sült hallal ették a főtt halat.” Még pénzt is ebből teremtettek elő. Különösen a csík volt az, amely kelendő portéka volt. Innen még Kassára is elvitték a piacra. A csíknak azonban nemcsak a piacon volt értéke, hanem a földesúri asztalokon is. „A esik értékét bizonyítja, hogy nemcsak a falvak, hanem még a földesuraságok is vitáztak egy-egy csikászó vízért.”11 Ezt bizonyítja az alábbi határvita is, amely éppen egy csikászó helyért robbant ki a karádi és a pácini földesúr között: 134 135ik „Alább írtak az -yyy — sze^ett számokra Karád és Kartsa helységek között fenn forgó határbeli villongásoknak elintézése tekintetében, mely szerent az 1817ik esztendőben történt határjárás alkalmával a Garatka nevű tónál keskenysége miatta amely Tóhoz főképp a Csikázás kedvéért mind a karádi, úgy a kartsi földes Uraság just tartván azon állapodtak meg egyező akarattal, hogy az úgy nevezett Kopasz homoktól egész a Kanó nevű helynek déli részig egy egyenes vonal huzattatván - az által a Garatka tó elválasztatván, a hová esik, azon helység határjához használtasson; ezen és más elő támadható határbeli kérdéseknek elintézésére ki küldettetvén és ebbeli munkájának végre hajtására e folyó holnapnak 20ik és következő napjaira a hely színére határ időt rendelvén ki mentünk azon helyre leg elsőben is á hol hármas határ jön öszve az úgy nevezett Kopasz homoknál úgy mint Nyugotról Karádi, nap Keletről Nagy Czigándi, északról pedig Kartsai határok öszve jönnek, a hol is a jelt felálitván mentünk Kanó helyre; a melyen a Karádi tanuk az előbbi határ járás alkalmatosságával határnak lenni kimutattak, és ennek a Déli részébe a hol megszemlélhető határ jel volt megállapodván, és a jelen levők előtt ki küldetésünk tárgyát megmagyaráztuk. — Jelen voltak pedig Karád helysége részéről Nemes Vályy Josef Mgos Gróf Erdődy Tisztartója, Foris Josef Mgos Almásy Josef Önga Kasznáija, főbiró Kántor Mihály, Dombosi Bata János, Kántor István Tót Dániel és Kántor Pál hites emberek; Kartsa részéről pedig Mgos В Sennyey István Ur Nemes Gönczy Dániel Mgos B. Sennyey Károly Ur Páczinyi Istpánnya, Váradi Imre Kartsa helysége fő 8 Levéltári Évkönyv IV 113
