Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Nagy Géza: Adatok Karcsa község közigazgatásának történetéhez
A települések kialakulását a természeti viszonyok határozták meg. A minden évben kétszer is bekövetkező árvizek miatt a bodrogközi települések — így Karcsa is — a vízből kiemelkedő homokhátakon épültek ki. Az utca a homokhát gerincén húzódott, két oldalon pedig a szalagtelkek egészen a nádas, a víz széléig. Ma is megfigyelhető Karcsán, hogy a régi faluban a kútágasok egy vonalban vannak mind az északi, mind a déli oldalon fekvő portákon. A visszaemlékezések szerint a mocsarak lecsapolásáig addig ért a víz, s a kútágasok egyúttal csónakkikötők voltak, mert a csónak abban az időben éppen olyan fontos használati eszköze volt a karcsai embernek, mint lecsapolás után a szekér. Talán egyedülálló a Bodrogközben az a települési forma — legalábbis máshol nem találkoztam vele -, amely Karcsán kialakult és tartott a XVIII. század végéig. A lakóház a gazdasági épületekkel egy fedél alatt épült fel, de a házak lakásrésze nem az utcára nézett, hanem az istálló került az utca felé. Ezt azzal magyarázták, hogy így jobban lehetett védekezni az abban az időben elég gyakran előforduló igásjószáglopások ellen, továbbá tűz esetén hamar ki lehetett zavarni az istállóban levő jószágot a faluból, mivel a falu éjjeliőrt tartott, s az éjjeliőr mellé még két soros őr is került minden éjszakára. A másik ok a gabonásvermek elhelyezése volt, melyet rendszerint a porta belső részében helyezték el, így a nap minden órájában szemmel lehetett tartani. Hogy Karcsa a Bodrogköz legrégebbi településeinek egyike, azt bizonyítja a XII-XIII. században épült temploma, továbbá azok az írásos feljegyzések, amelyekben ebben az időpontban már találkozhatunk Karcsa nevével. A legkorábbi feljegyzés, amelyben a falu neve előfordul 1186-ban kelt, amikor III. Orbán pápa a keresztes lovagok magyarországi házait, köztük Karcsát a saját fennhatósága alá helyezi.3 A következő írásos feljegyzés 1245-ből ismeretes.4 Ezenkívül a XIII. században már több adat is található az oklevelekben, amely megerősíti azt, hogy korán lakott hely volt Karcsa.5 A Bodrogköz belsejébe épült falvak közül Karcsa látszik legjelentősebbnek. Jelentőségét az emelte meg, hogy az akkor még jelentős folyónak számító Karcsa közvetlen szomszédságába települt. „A Karcsa például, mely ma a határon túli Tárkánytól Tokajig közhasznú viziut volt - rajta szállították a legfontosabb árut, a sót -, amelyre éppen ezért bizonyos Alaghy Menyhért 1613-ban hajóvámjogot kért, s melynek szabályozására 1646-ban I. Rákóczi György velencei és belga mérnökökkel készíttet terveket, a múlt század elejére eliszaposodott; aki ma látja alig hiszi valamikori jelentőségét.”6 Mivel több volt a víz, a nád, a mocsár, mint a földművelésre felhasználható terület, ezért nem is a földművelés számított elsősorban megélhetési forrásnak. „Mikorra tehetők a bodrogközi földművelés kezdetei? A szerzetesrendek egészen korai okiratok szerint már birtokosok itt. (De nem hozzájuk vezetnek a szálak.) Sokkal inkább a jelentős árutermelést folytató XVI—XVII. században.”7 Ennek ellenére nem a földművelés biztosítja az itt élő nép megélhetését, hanem inkább a rét, a mocsár. Ezt ugyan nem lehetett kimutatni, nem lehetett megadóztatni, mert ellenőrizni is csak az tudta volna, aki ismeri a nádast, a mocsárt. Éppen ezért amikor „az 1825—1827-es országgyűlés országos összeírást rendelt el az adózó nép teherbírásának megállapítására, a tét nem csekély: az adózás uj kulcsa. A vármegyék igyekeznek a lehető legsanyarubb képet adni magukról... A nádor vezette országos bizottság többek között Szatmár és Zemplén megye beteijesztett adatait sem fogadja el mondván, hogy ha azok hitelesek, miből él akkor a megyék népe? ”8 Hogy nem volt alaptalan a bizottság gyanakvása, azt bizonyítja az is, hogy az 1828-as összeírás és az 1798-as összeírás csak Karcsa határát tekintve mutat különbséget. Ez a különbség persze abból adódott, hogy a földesurak a használható szántókat igyekez112
