Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Csizmadia Andor: Urbárium és közigazgatás a feudális kori Apátfalván
A feudalizmus kezdetei. Apátfalva1 története összenőtt a bélháromkúti apátságéval, melytől a nevét is kapta. A vidék a honfoglaláskor már nemzetségi birtoklásba került, mert a Szent István alapította egri püspökség, ha ez a terület uratlan lett volna, ezt a vidéket is feltétlenül megkapja. Apátfalva határáig ugyanis minden föld ebben az időben az egri püspöké lett, Apátfalva határa pedig alig néhány kilométerre fekszik az egri püspök székhelyétől. Nem volt lehetséges, hogy uratlan terület ne kerüljön az egri püspök birtokába. Ebből lehet következtetni, hogy noha csak a XIII. században éppen az apátsággal, illetve az egri püspökség határainak megállapításával2 kapcsolatban találjuk nyomát a vidék birtokosainak, azoknak az álamalapítástól már itt kellett élniök. A vidék e birtokosai a honfoglalást követő századokban a béli nemesek, a Bél nemzetség tagjai, akiket a források Ugh nemzetségnek is mondanak. Az ő birtokuk az egész völgy, Borsod és Heves vármegye határán, a Bán völgyének végétől az Eger-patak völgyének, vagy szarvaskői völgynek kezdetéig, melyet különösen délről magas hegyek vesznek körül s melynek szívében emelkedik ki a völgyből jellegzetes szépségében a Bélkő, melynek nevéről kapták nevüket a vidék lakói is.3 Hogy kik voltak a béli nemesek, erre vonatkozólag megoszlanak a vélemények. Mivel Pázmány Péter az 1629-i nagyszombati zsinaton, mikor a magyarországi egyházakat felsorolja, az e területen fekvő bélháromkúti apátságot a kunok apátságának mondja,4 több történetírónk5 azt következtette, hogy a béli nemesek kun eredetűek, akiknek megtérítésére létesült az apátság is. Azt is tudni vélték, hogy IV. (Kun) László idejében betelepedett kunok ivadékai a béliek. Ez utóbbi állítást megcáfolja a béli nemzetség kétségtelen honfoglaláskori volta, amit már az egri püspökség birtokainak kiterjedésével kapcsolatban említettünk. Ha pedig honfoglaláskoriak a béli nemzetség tagjai, vajon kik lehetnek? Ha hihetünk a Névtelen Jegyzőnek, a honfoglalás idején vidékünket, a borsodi és hevesi Bükk és Mátra hegység innen eső részét Bunger és fia Bors, Ousad és fia Örs, végül Ed és Edemer vezérek6 szállották meg hadaikkal. Az is valószínű, hogy ezek a vezérek a magyarokhoz Kievnél csatlakozott kabarok egyes ágainak vezérei voltak. A kabarokról pedig tudjuk, hogy kunoknak is nevezték őket (közelebbi rokonok is a kunnal, mint a magyarral),7 míg az oroszok és lengyelek „palócz” (polovci) nevet adtak nekik, ami a szlávban a vadászt, vagy mezőn lakót jelent. Innen eredhetett e ma is palóc vidék kun elnevezése Pázmány alatt s a Bél nemzetséget így tarthatjuk a magyarokhoz Kievnél csatlakozott kabar törzs egyik nemének.8 Ez a nem a honfoglalás két százada alatt igencsak megnépesült, mert a XIII. században már 12 ágát ismerjük. Legősibb települési helyét nem tudjuk, de nem sokat tévedünk, ha azt véljük, hogy a mai Bükkszentmárton környékén volt, mely a völgy legjobb települési helye, a mellette fekvő Páka-hegy régi, ma már romokban heverő őrhelyéről messze vidékig el lehetett látni és figyelemmel kísérni az egri utat, mely a vidékre délről vezető egyetlen közlekedési út volt. A lakosság régi hagyománya is tartja, hogy itt, ahol a dűlőket ma is „kertekaljának” nevezik, falu állott, melyet még a tatárok pusztítottak el. Kétségleten, hogy Bükkszentmártonnak, melyet a források a XIV. században Beélnek (Felbélnek)9 neveznek, első települése itt volt, s innen ágazhatott ki az egyre több személyt számláló Béli nemzetség Moinos- (Bolnos) Beélbe és Mikófalvára, amely utóbbi az egyik béli nemestől, hihetőleg II. Mikótól (1282—1327-ig) vette a nevét, ki azt betelepítette és határait 1295-ben az ugyané nemzetségtől származott Gergely fiaitól megvett birtokokkal gyarapította.1 0 Neve Mikófalva név alatt 1468-ban szerepel először.11 Apátfalva a középkorban 10
