Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Mondy Miklós: Zemplén megye székházának és levéltárának építéstörténete

és haladóbb nemessége tiltakozásul nem jelent meg. A másnapi megyegyűlés zajos viták között telt el. Lónyayt nem engedték szóhoz jutni, hiába voltak személyes jó kapcsolatai a megye nemességével, hiszen korábban első alispán volt itt. A királyi biztos az ellenzéket csak úgy tudta megtörni, hogy katonai karhatalmat vezényeltetett ki és a vezető tisztviselőket őrizet alá helyeztette.22 Csak látszólag törte meg azonban az ellenállást, mert a hivatalnoki kar és a nemesség jó része is szabotálta a felsőbb rendelkezések végrehajtását különösen az adó és az újoncozás ügyében. Az 1825. évi országgyűlésre küldött két megyei követet azzal az utasítással látták el, hogy az újonclétszám emelését ne szavazzák meg. A követek közül Vay főispáni kinevezésre kapott ígéretet, ezért megbízatásának nem tett eleget és megszavazta a nagyobb újonclétszámot, így a másik követ Szirmay hiába az utasítás szerint járt el, a megye mégis elvesztette szavazatát, mert csak a két egybehangzó szó alkotott egyet. Ez nagy felháborodást jelentett a zempléni nemesek körében. Amikor a követek hazatértek az országgyűlésről és beszámoltak útjukról, a megyei közgyűlésen, a megyei ellenzék Kossuth Lajos vezérletével keményen bírálta Vay tettét, hogy egyéni érdekét a főispánság elnyerését a köz érdekének, javának elébe helyezte. Az ifjak jogos felháborodását, melyet Kossuth és Soós János tolmácsolt a korabeli feljegyzés így őrzi meg: „ ... Soós János hosszasan előadta a megye neheztelését, hogy a Követek nem azt tették, ami nekik hagyva volt . . . Erre felkele Kossuth Lajos ’s oily tűzzel, mintha kezében volna a zendités szövétneke, két kezét két csípejére rakván képzelhetetlen vakmerőséggel tartá beszédét.. .”2 3 Kossuth Lajos ezzel a felszólalásával hívta fel magára a figyelmet. Több, hasonló szenvedélyes hangú felszólalása hangzott el e falak között, 1830-ban a lengyelek mellett, majd a felvidéki koleralázadás idején a megyeházi erkélyről tartott lecsendesítő beszédet. Mint a Criminális perekben kiküldött táblabíró és jogi szakértő gyakran bejárt az itt elhelyezett hivatalokba.

Addig míg gyűlésteremben heves szócsaták zajlottak, melyek a megye határain túlra is visszhangoztak, addig a közeli Archívum termeiben dolgozott Kazinczy Ferenc. 1815—1831-ig.

1825-ben „ ... kötelességül tétetik a Várnagynak, hogy a Leveles Tár bolthajtásának repedéseit a nagyobb veszedelemnek elhárítása tekintetéből szorittassa öszve és mésszel húzattassa bé .. .”24

Az egyre halmozódó iratoknak a két levéltári helyiség nem volt elegendő, ezért 1830. végén „a Helytartó Tanácsnak Zemplén Vármegye a már egészen bétölt levéltár megbővitésének szükségességét s az avégett leendő épületnek rajzolatját és költségeit terjeszti elő . . . A régi és újabban építendő levéltár között egy nagyobb és kisebb szobák most még dolgozóul avégett hagyattak, hogy a jövendő szükségnek előfordulhatása esetében annak egyike levéltárnak is fordittathasson, alsó része pedig a folyó pereket tartó prókátori háznak . .. építtessen fel.”25

1832-ben megérkezett a Helytartó Tanács engedélye a bővítésre, Steiner Ádám megyei földmérőt bízták meg a munkával. A mérnök a tűzveszély miatt cserépzsindellyel kívánta befedni a felépítendő épületrészt. Az alapokat 1832 tavaszán rakták le, hiszen július végén „... az Archivum építése oly indulatba van, hogy abba három—négy hét múlva már vas ankerek lesznek szükségesek ...” A kőművesmunka 1836-ra készült el. A belső berendezésről, iratszekrények elkészítéséről sokáig vitatkoztak, hogy deszkából vagy vasból legyenek. 1839-ben a munkácsi vashámor igazgatója „ ... vasból készülendő polczokat írások tartására czélirányosnak nem tartja . ..” ezért száraz tölgyfából készíttetik el. Tutler József újhelyi asztalosmester készíti el az újabb három szoba polcait, mely még az 1839. évben elkészült.

Az 1843. évi földrengés a régi nagy levéltár boltozatát annyira megrongálta, hogy életveszélyessé vált. A boltozat helyreállítása csak 1844-ben történt meg és ezután nyi106