Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Csizmadia Andor: Urbárium és közigazgatás a feudális kori Apátfalván
URBÁRIUM ÉS KÖZIGAZGATÁS A FEUDÁLIS KORI APÁTFALVÁN CSIZMADIA ANDOR Bevezetés Harminchárom évvel ezelőtt, mint az egri jogakadémia tanára és a Szociográfiai Intézet igazgatója munkatársaimmal és hallgatóimmal több alkalommal megjelentünk Bélapátfalván, hogy összegyűjtsük az ottani szokásokat, történeti hagyományokat. A munkában Urbán Miklós főiskolai adjunktus, Tóth Zoltán főiskolai tanársegéd, Acsády György, Bányai Alice, Csáky Olga, Csomóss József, Csörgő István, Felméry László, Kulcsár Kálmán, Máriaföldy M., s más hallgatók vettek részt, akiknek gyűjtéseiből — a jogszokások nem lettek közzétéve — a gyűjtők nevének egyidejű közlése mellett a történeti részben is néhányat felhasználok. Magam az említett gyűjtésen kívül átnéztem az egri szemináriumnak a hadi események következtében nagy rendezetlenségben hagyott - ma az Egri Állami Levéltár (jelzete: XII-9.) gondozásába került - levéltárát, feldolgoztam az Urbária és Conscriptiones gyűjtemény Apátfalvára vonatkozó anyagát, az Országos Levéltárban a helytartótanácsi osztályban Acta urbarialia Lad. sub B. Fasc. 10. alatti iratcsomót, mely az apátfalvi jobbágyfelkelésre vonatkozott, használtam Borsod megye ugyanerre a mozgalomra vonatkozó gyűjtését, végül az Egri Állami Levéltárnak egyes (közigazgatási iratok, vármegyei jegyzőkönyvek) fondjait, és a bélapátfalvi plébánia iratait. Még 1949-ben elkészítettem a kéziratot s benne az „apátfalvi veszedelmet”, amelyet akkor (1950-ben) Soós Imre levéltári igazgató és Szántó Imre főiskolai tanár lektoráltak. Abban az időben azonban helytörténeti folyóirat nem volt, a Századok pedig helytörténettel nem foglalkozott. Ezért kénytelen voltam a kéziratot beköttetni és a könyvespolcomra eltenni. A gyűjtött anyag felhasználásával a későbbi időben két tanulmány keletkezett. Az egyiket Ácsády György és Csizmadia Andor írták: „Kisérlet a bélapátfalvi jobbágyok XVIII. századi életszínvonalának megállapítására” címmel a Történeti Statisztikai Közlemények 1958. (II) évfolyamában (3-17. 1.). A másik tanulmány a Demográfia 1958. évfolyamában: „A társadalmi átrétegeződés és a vándorlás összefüggésének néhány kérdése Bélapátfalván” címmel jelent meg (281-288.1.)., szerzői pedig Kulcsár Kálmán és Nozdroviczky Miklósné voltak. Időközben az apátfalvi jobbágyzendülést Sugár István egri kutató — aki úgy látszik nem értesült az egri levéltárban arról, hogy én már a témát 1949-ben feldolgoztam — igen gondosan és sokoldalúan összegyűjtve megírta, és munkájának eredménye „Az 1750—51. évi bélapátfalvi parasztlázadás története” (Eger, 1973. 99.1.) címmel Bélapátfalva község és a cementgyár anyagi támogatásával 1973-ban megjelent. Ezt tudomásul véve s mivel a Borsod megyei Évkönyv szerkesztősége az Évkönyv negyedik kötetében 4 nyomdai ívet bocsátott tanulmányom rendelkezésére, meglevő 10 íves kéziratomat jelentősen megrövidítettem — főképpen az apátfalvi jobbágyzendülésről megírt fejezetek elhagyásával - a szükséges történeti bevezetés után az úrbérrendezésre és a közigazgatásra vonatkozó részeket illesztettem a dolgozatomba. 9
