Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Süli-Zakar István: Tokaj-Hegyalja és környékének népmozgalma 1787-1970 között
11. ábra (43—46%0-es) születési értékek voltak az uralkodók.41 A kivándorlás jobban csak a férfiakat érintette, akik közül sokan többször is nekivágtak a hosszú útnak, hogy az amerikai keresetükből újabb és újabb földdarabot vásárolhassanak. A kivándorlásnak elnéptelenítő hatását inkább csak a Bodrogköz északi és keleti részén lehetett észlelni. Az első magyar népszámlálástól az első világháború kirobbanásáig tartó időszakban Magyarország jelenlegi területének népessége — az 1873-as kolerajárvány és a kivándorlás veszteségei ellenére — ötmillió főről csaknem nyolcmillió főre emelkedett.42 1869-hez viszonyítva ez 52%-os növekedést jelentett. Az ország népesedési ütemét a vizsgált területek közül csak a Bodrogköz és a Taktaköz érte el, illetve haladta túl a kolerajárvány és a kivándorlás felerősödése közötti időszakban. A Bodrogközben nem ritka az olyan település sem, amely az említett négy évtizedben népességszámát megkétszerezte, vagy csaknem megkétszerezte (Karcsa, Tisza- karád, Bodroghalom, Láca). Ez azzal magyarázható, hogy Magyarországon — néhány ipari-bányászati körzetet leszámítva — a XIX. század utolsó harmadában is a népesedés, a népsűrűsödés gazdasági alapja továbbra is a termőföld maradt. A Bodrogközben az árvízmentesítések hatására az agrártermelés bázisa óriási mértékben megnőtt. A terület eltartó képességének növekedése azonban egyáltalán nem jelentette a falusi népesség életszínvonalának növekedését, sőt a legtöbb esetben a különböző manipulációk miatt az árvízmentesítéseknek kifejezetten a kárát látták. „Midőn ugyanis a Bodrogközön, a tagositási eljárás foganatba vétetett — még az árvizmentesités, illetve csatornázás előtt — a határok csak kevés művelhető homokdombokból, magaslatokból s rengeteg — akkori állapot szerint — hasznavehetetlen vizboritotta területekből állottak; szabad választása volt a nép4 Levéltári Évkönyv III. 49
