Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Süli-Zakar István: Tokaj-Hegyalja és környékének népmozgalma 1787-1970 között
nek, a községeknek, hogy hol kívánják földjeiket kihasittatni? S ők úgy választottak — s nem is választhattak máskép — hogy sok helyt inkább kívántak például a többi közt 100 hold vízmentes magaslatot, mint ezzel egyenértékűvé tett 500—1000—1500 hold vizboritotta területet, hiszen ez is nekik kínálkozott olcsó legelő képében. Hogy meddig, azon ők nem gondolkoztak, valamint azon sem, hogy egy kis türelem, egy kis költséggel, egy kis vállvetéssel milyen kincses bánya varázsolható elő ezen árterületekből. Ma midőn látja a nép, hogy ezen, akkor semmibe sem vett, semmire sem becsült területek Bodrogköz legjobb szántóföldjeivé s virágzó rétjeivé lettek, nem lát, nem érez egyebet, mint hogy »be lett csapva«.”43 A Bodrogköz így tehát az árvízmentesítések után az uradalmak földje lett, ahová a birtokosok jelentős számú gazdasági cselédet telepítettek be, s ez jelentősen növelte a terület népességét (12. ábra). Ugyanakkor a falvak gazdasági lehetőségei összeszűkültek (pl. megszűnt virágzó állattenyésztésük), s a kilencvenes évektől nyomorukból egyre többen a kivándorlásban látták az egyetlen kiutat. Ezzel magyarázható, hogy a Bodrogköz északi és keleti részén olyan települések is voltak, melyek népességszáma 1910-ben kevesebb volt, mind 1869-ben (Dámóc, Zemplénagárd, Révleányvár). 12. ábra Itt-ott parcellázások is kezdődtek, melyeknek esetenkint nem elhanyagolható „népességmegkötő” szerepe is volt.44 A Taktaközben a negyven év alatt átlagosan 60%-kal növekedett a népesség. Ennél nagyobb népességnövekedése csak a Taktaköz határán levő Szerencsnek (234,5%) és 50
