Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Süli-Zakar István: Tokaj-Hegyalja és környékének népmozgalma 1787-1970 között

7. ábra

Az egyes ieiepülések két népszámlálás (1869 és 1880) közötti nepességszám-aiaku- lásán igen határozottan érződik a kolerajárvány hatása (8. ábra). A megvizsgált 97 település közül 74-nek csökkent a lakosságszáma a két népszámlálás között. Ebből természetesen nem következik az, hogy a többi 23-at nem érintette a járvány, hiszen a születések és az esetleges vándorlási nyereség csökkenthétté, illetve meg is szüntethette a kolera népességszám-csökkentő hatását. Más esetben a népesség fogyásában a járványnál jóval nagyobb szerepe lehetett az elvándorlásnak. A Hegyaljának és Hegyköznek ugyanis már a kolerát megelőző időszakban is jelentős vándorlási vesztesége voit.

Területünkön a legnagyobb veszteséget 1869—1880 között Tokaj-Hegy alj a szenvedte. Alig voit — a közlekedési-kereskedelmi központtá fejlődő megyeszékhelyen és a vasúti csomóponttá kiépülő Szerencsen kívül — olyan település, amelyben ne csökkent volna a népesség száma. A BodrogKözben és különösen a Taktaközben több település esetében tovább folytatódott a népességnöveKedés.

Tokaj-Hegyaija és környéke 1869—1880 között a korabeli Magyarország tényleges szaporodásától (1,3%)18 is elmaradt, s még nagyobb a lemaradása, ha a mai országterületre eső gyarapodást (6,3%)‘ 9 nézzük.

Magyarországon 1873-tól — a kolerajárványtól 1914-ig, az első világháború kirobbanásáig, a növekvő kivándorlás ellenére is — elég egyenletes és igen jelentős tényleges szaporodást figyelhetünk meg. Ebben az időben egy jelentős népesedési hullám bonaíko- zott ki, melynek kiváltója a halálozási arányszámok csökkenése volt. A XÍX. század utolsó harmadában ugyanis Magyarországon megteremtődtek azok a minimális közegész 42