Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Süli-Zakar István: Tokaj-Hegyalja és környékének népmozgalma 1787-1970 között

A Hegyköz magcerüíetén a korabeli országos népsűrűségi adatokhoz képest igen magas értékeket kapunk (Pálháza 64,4, Filkeháza 73,8, Kovácsvágás 71,1, Vily 70,5, Vitány 72,5 fő/km2), s különösen magas a telepített „hutás-falvak” népsűrűsége (Hollóháza 215,1, Vágáshuta 132 fő/km2).

A Taktaközben nincs már egyetlen település sem, ahol 20 fő/km2 alatt maradt volna a népsűrűség értéke, s a Bodrogközben is mindössze néhány ilyen akadt (Bodrog- halom, Karcsa, Nagyrozvágy, Riese). Alacsony népsűrűségű még a Zempléni-hegység területe, ahol a települések — Baskó, Mogyoróska, Regéc, Háromhuta — mindössze 16—17 fő/km2 -es népsűrűséget értek el.

5. ábra

Az 1784/87-es népszámlálást követő első — megbízható községi adatokat szolgáltató — népszámlálás az 1869-1870-es volt.1 2 Az említett két népszámlálás közötti népességfejlődés világosan igazolja, hogy a vizsgált időszakban a népesség növekedése a mezőgazdasági termelés növekedési lehetőségeitől függött (6. ábra). Ez a korabeli Magyarország egyoldalú agrár jellegéből következett. A túlnépesedett agrárterületekről az elvándorlók — a jelentéktelen ipari munkaerőigény miatt — csak a ritkán lakott agrárterületekre költözhettek. Ilyen volt a XIX. században a Taktaköz, mégínkább a Bodrogköz területe, ahol az árvízmentesítési munkálatok a szántóterület megsokszorozódását eredményezték.13

Tokaj-Kegyaija települései a két népszámlálás között alig növelték népességszámukat, több mezőváros esetében (Bodrogkeresztúr, Tállya, Abaújszántó) pedig népesség39