Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Süli-Zakar István: Tokaj-Hegyalja és környékének népmozgalma 1787-1970 között
különböző természeti adottságokkal rendelkeznek, s az elmúlt századokban egymástól lényegesen eltérő társadalmi-gazdasági fejlődésen mentek keresztül. Tokaj-Hegyalja hazánk legismertebb, leghíresebb borvidéke. A több évszázadon át virágzó szőlő- és borgazdaság a Zempléni-hegység délnyugati, déli és délkeleti lankáin gazdag és népes mezővárosok sorát hívta életre. A Zempléni-hegység belsejében — különösen a Hegyköz zárt medencéjében — sovány szántóföldű irtásfalvak és manufaktúra-központok települtek. Az egykor árvízjárta Bodrogköz és Taktaköz területén halászok, csikászok és pákászok, a gazdag termőföldű Harangod vidékén pedig földművesek éltek. A vizsgált tájak népességeltartó képessége — nem utolsósorban a természeti adottságoknak megfelelően — eltérően alakult. A népsűrűség megállapításához ismerni kell az egyes települések népességét. Magyar- ország településeinek első megbízható népességszámát a II. József által elrendelt katonai célzatú népszámlálás szolgáltatja.1 A II. József-féle népszámlálás előtti részleges adózási vagy katonai összeírásokon csak a családfőket írták össze, így a teljes népességszám meghatározása nem nyújtanak biztos alapot. A II. József által elrendelt népszámlálás eredményei Tokaj-Hegy alj a kiemelkedő gazdasági szerepéről tanúskodnak.2 Viszonylag kis területen a népes mezővárosok összefüggő füzérét találjuk: Abaújszántó, Tállya (4388 fő), Mád (3475 fő), Tokaj (2942 fő), Tárcái (2756 fő), Tolcsva (2210 fő), Sátoraljaújhely (4023 fő) és Sáros- (Nagy-) Patak (2686 fő) a korabeli Magyarország népesebb települései közé tartoztak.3 Népsűrűség tekintetében még előkelőbb helyet kapnak Tokaj-Hegyalja települései.4 2. ábra 36
