Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Vargáné Zalán Irén †: A miskolci zenei élet kibontakozása a felszabadulás után
vezetőjét nevezték) jóvoltából. Ez a 120 tagú zene- és énekegyüttes a második világháború kitöréséig fennállt és fúvós részlege, mint arról később szó esik, szintén hamar talpra állt. De a miskolciaknak ezek a példák nem szegték a kedvét. Úgy gondolták, ami a Horthy-rendszerben előfordulhatott, az új társadalmi rendben nem ismétlődhet meg. Nem számoltak az adott történelmi körülményekkel, az újjáépítés igényelte hatalmas anyagi kiadásokkal, csak a zenei célkitűzéseket látták. Ezzel a törhetetlen hittel magyarázható, hogy a felszabadulás utánalig 3 hónappal, igaz, szervezeti szabályzat és „hivatalos” keretek nélkül, létrejött egy együttes, amely a Miskolci Filharmonikus Zenekar címet viselte. Tagjai a vasgyári zenekar fúvósaiból és a Miskolcon található zenészekből verbuválódtak össze. Szervezőjük és vezetőjük a munkatáborból hazatért Gránát József volt, a Vasas Dalárda országos hírű karnagya, a Munkás Dalos Szövetség Művészeti Bizottságának volt tagja, kitűnő hegedűművész és kamarazenejátékos. 1945. április 15-én tartották bemutatkozó hangversenyüket. A bemutatkozó hangverseny és az egész zenei vállalkozás jelentőségét Pödör László tanár, a Nemzeti Bizottság elnöke méltatta. Miskolcon újra felcsendültek az oly sokszor hallott remekművek: Mozart G-moll szimfóniája, Mendelssohn Hebridák nyitánya, Rákos Amoldnak, a zeneiskola igazgatójának egyik alkotása, az Antik Szvit és mintegy hatalmas jelképként: Grieg Új föld felé című alkotása, a Vasas Dalárda és a Filharmonikus Zenekar előadásában. A szólót Kondi Péter énekelte, a Vasas jóhírű baritonistája. Vezényelt Gránát József. Rákos Arnold, akinek műve ez alkalommal megszólalt, a miskolci zenei élet jeles egyénisége volt. Hegedűtanulmányait Berlinben, Genfben folytatta, zeneszerzést pedig nem kisebb helyen tanult, mint a párizsi Schola Cantorum. Mestere a világhíró D. Indy volt. Demokratikus gondolkodása közismert, hegedű reportoirja legendásan nagy, zeneszerzői világa tanultságánál fogva impresszionisztikus vonású. A sajtó elismerően szólt arról a törekvésről, amely a zenekart létrehozta és amelynek célja volt fellendíteni a város zenei életét. Kimagasló erkölcsi és művészi sikerről szóltak, komoly értelemben vett művészi vállalkozásról: „Pompás játékkészség, pontos összjáték, mindez Gránát József érdeme, akinek összetartó ereje, fegyelmezőkészsége, művészi áttekintőképessége záloga a sikernek. Rákos Arnold Antik szvitje franciás, finomívű dallamokban gazdag alkotás”.1 7 A hangversenyt 3 nap múlva a munkások részére megismételték, ahol az elhangzó műveket Rákos Arnold ismertette a hallgatósággal. A szervezett munkások 40% jegyár- kedvezményben részesültek. Az első hangversenyt egy hónap múlva követte a második. Nem kis nekilendüléssel Beethoven III. szimfóniáját, az Eroicát és még más műveket adtak elő.18 A második hangversenyről írt méltatás különösen a vonós részleg szép hangzását emelte ki, kifogásolta a fúvósok helyenkénti bizonytalanságát. A hangversenyt Zatskó Gyula tankerületi főigazgató-helyettes szavai vezették be. A Filharmonikus Zenekar tehát gyakorlatilag létezett, noha még „törvényesen” nem. Még nem volt hivatalos alapszabálya, s mindazok a formaságok még hiányoztak, amelyek létezését elismerték volna. De Miskolcon ezúttal sem ez volt az első eset. Az „elődök” is mindig először „bizonyítani akartak” és csak azután tenni eleget a formaságoknak. Elérkezett tehát az ideje annak, hogy „hivatalosan” is egyesületté szerveződjenek, megteremtsék szervezeti kereteiket. Előkészítő bizottságot alakítottak, amely Miskolci Zenebarátok Egyesülete címen a zenekar társadalmi hátterét volt hivatott biztosítani. Nyomtatott belépési nyilatkozattal kerestek fel minden zenét szerető polgárt, a pártok vezetőit és az ismertebb városi 224
