Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Vargáné Zalán Irén †: A miskolci zenei élet kibontakozása a felszabadulás után
Megindul a zenei élet A zeneiskola épületének felszerelése nem volt alkalmas sem tanításra, sem hangver- senyezésre, mint az előzőekből kiderült, de a zenei élet azért nem szünetelt. A felszabadulás előtt a zeneiskola szép és eredményes művészi magvetést végzett. AH. világháború között több mint 5000 volt azoknak a száma, akik az intézetben az akadémiai osztályokat is elvégezték és vagy maguk gyönyörűségére, vagy zenekarokban: a Vasgyári Zenekarban, a Vasutasok Ének és Zenetársaságában, vagy a katonazenekarban, a 13. honvéd gyalogezred zenekarában muzsikáltak. Sok zenész volt Miskolcon, aki a zene iránti szeretetből és az új rend iránti bizalomból kész volt ismét arra, hogy kezébe vegye a hangszert. Egy épületet romokból viszonylag hamar fel lehet építeni, de nem így a kultúrát, ha annak előzménye nincs. Jó szándékkal alakulhat kórus, s talán el is érhet valamit, de hangszeres zenében a megszólalásig hosszú az út. A miskolci zenei élet lappangó, de élő voltára utal, hogy 1945. január 3-án „kérges kezű dolgozóknak és a szovjet katonáknak” a MÓKÁN komité szilveszteri délutánt rendezett, amelyen a Vasgyári Szimfonikus Zenekar már szerepelt. Kéler Béla Rákóczi-nyitányát adták elő, amely egyébként állandó műsordarabjuk volt. Miután az első hangversenyre Magyar- országon Budapesten 1945. január 27-én került sor, ez a zenekari megszólalás lehetett az első a felszabadult országban. Megszólalt már ezen a szilveszteri délutánon a nagy múltú Diósgyőr-vasgyári Vasas Dalárda, de ezúttal még nem országos hírű vezetője, Gránát József dirigálta, hanem alkalmilag Urbancsok Mihály dalos vezényelte, miután Gránát József a munkatáborból még nem került elő. Közreműködött még a szintén nagy múlttal rendelkező Jószerencse Dal és Önképzőkör.15 A dolgozat nem kívánja mindenáron ezt a műsoros előadást az ország első hangversenyének feltüntetni, de minden jel szerint mégis az volt, s a vasgyári munkásság kulturális talpraállása.16 A Diósgyőr-vasgyári zenekar további eredményeiről szó esik majd, most mégis Miskolc zenei életének kibontakozásával folytatjuk. Küzdelem egy miskolci filharmonikus zenekarért A Diósgyőr-vasgyári zenekar talpra állása nagy lehetőségek ígéretét hordozta: a Miskolcon fellelhető, zenekari múlttal rendelkező muzsikusokkal magas színvonalú, az új társadalom igényeihez méltó művészi zenekar megteremtését. A szokás, a hagyományok ereje azonban még erősebbnek bizonyult és a közigazgatási egyesítés ellenére a „régi” Miskolc nem adta fel a vezető szerepért való törekvést zenei téren. A meglevő erők egyesítése helyett újból elkezdték a mindig kudarccal járó küzdelmet egy önálló városi szinfonikus zenekarért. Pedig éppen elég példa volt előttük. Mindig megvolt a jószándék, az igényesség, csak a legfontosabb hiányzott mindig: az anyagi alap. így volt ez 1923-ban az első Filharmóniai Társaságnál, amely pénzügyi alapok híján csak 1928-ig bírta fenntartani magát, noha zenei célkitűzése, sőt azok megvalósítása is igen magasrendű volt. Ugyanez a sors érte el a különféle neveken létező és működő városi zenekarokat: a Miskolci Hangversenyzenekarnak nevezett együttest, a 30-as években, a Lévay Közművelődési Egyesület fenntartásában egy ideig működő Lévay Hangversenyzenekart, azután, amikor végképpen elfogyott a pénz, Lévay Kamarazene- karrá átalakult együttest. Még a legerősebbnek bizonyult a Vasutasok Ének- és Zenetársasága, amely 1937-ben alakult meg a Miskolci MÁV Üzletigazgatóság nagy erkölcsi és anyagi támogatásával dr. Hamary Géza üzletigazgató (ahogy akkor a MÁV Igazgatóság 223
