Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Deák Gábor: Az 1930. szeptember 1. Miskolcon
foglalta el, aki az országosan elrendelt gyülekezési tilalom mellé még karhatalmi készültséget is rendelt el, a belső rend megtartása érdekében, az esetleges munkásmozgalmakkal, sztrájkokkal, tüntetésekkkel szemben. Ilyen előkészületek sem tudták megakadályozni, hogy 1930. szeptember 1-én ne menjenek ki a tömegek az utcára. Történt ez annak ellenére, hogy a rendőrkapitány megtagadta az engedélyt a nála járt szociáldemokrata vezetőktől. Az 1930. augusztus 30-án Reisinger Ferenc és a rendőrkapitány közti megbeszélésből szerzett tudomást a rendőrség, hogy a felvonulást a tilalom ellenére is megtartják. A tüntetés lefolyása A tüntetés lefolyásáról két forrásunk van: a rendőrség jelentése és a napi sajtó. Ezen kívül még ma is vannak élő tanúk. A Szociáldemokrata Párt augusztus 29-i beadványa szerint, melyben felvonulásra és nyilvános népgyűlésre kért engedélyt, a gyülekezés az Arany János utcai munkásotthonban lett volna, innen a Munkácsy utcán át a Széchenyi utcára jött volna a tömeg, majd a Kun József utcai munkásotthon kerthelyiségben lett volna a gyűlés. A rendőrkapitányság 30-án magához kérette Reisinger Ferencet, közölte vele, hogy utóbbi időben olyan jelentések futottak be hozzá, miszerint be nem jelentett gyűléseket tartanak. Reisinger a gyűlés engedélyezésének elutasítása után kijelentette, hogy a gyűlést meg fogják tartani, kijönnek az utcára, de ő fogja eloszlatni a tömeget. A rendőrkapitány megjegyzés nélkül hagyta Reisinger bejelentését, de augusztus 31-re már „szigorú készültséget” rendelt el.9 A miskolci rendőrkapitány másik jelentése beszámol a miskolci és a magyarországi kommunista mozgalomról, a várható tüntetések kimeneteléről.10 A jelentés olyan „bizalmas” értesülésre támaszkodik, miszerint Budapestről utasítás jött, hogy a tüntetés előkészítői állítólag elvetették a közművek megrongálásának tervét. Abban az esetben, ha a szociáldemokraták hangos tüntetést szerveznek, a kommunisták erőszakos cselekedetekre ragadtatnák magukat, mint ablakok betörése stb. Azt sem tartotta kizártnak, hogy a budapesti mintára a fogházat is megrohamoznák a letartóztatott kommunisták kiszabadítására. De már 30-án,"31-én számolni lehet röpcédulák szétszórásával. Egyébként beszámol a jelentés arról is, hogy a „Vörös Segély” rendszeresen támogatja a „lebukottak” családtagjait. Ez a segély havi 15 pengő és ügyvéd. Az önkéntes adományok összege 10 fillér, amiért „vörös segély” cédulákat kapnak. A párttagdíj havi 50 fillér, de többet is adhatnak. Vannak tagjaik között munkások, értelmiségiek. A letartóztatott foglyok a fogházban morzejelekkel érintkeznek. Az árulókat könnyen elintézik. Úgymond a jelentés: „vannak mindenre kapható ifjúmunkások”, ezek intézik el az árulókat. Az is szabály, hogy aki lebukik, az ne valljon semmit, mert „inkább jobb, ha 6 pofonnal többet kap a vallatásnál, mintha esetleg 6 hónapra elítélnék”.11 Ez a rendőrségi jelentés olyan elképzelhetetlen adatokat is tartalmaz, amire akkor a közvéleményben nem volt alap. Vél tudni arról is a rendőrkapitány, hogy Szent Imre ünnepén az országba jön Ottó herceg, amire a jugoszlávok megszállták volna Magyarország egy részét. Ebben az esetben polgárháború tört volna ki. Ez utóbbi része a jelentésnek nem függ össze az 1930. szeptember 1-i előkészületekkel, de jellemző a rendőrség pánikhangulatára. Maga a tüntetés szeptember 1 -én korán, a tömegek utcára vonulásával kezdődött, egyesek szerint 6—7000 ember hullámzott az utcán, a rendőrségi jelentés szerint 5—6000 emberre tehető. Sok volt az utcán a bámészkodó tömeg. A szervezett felvonulásban 14* 211
