Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Vass Tibor: A vas- és fémmunkások szakszervezetének létrejötte Ózdon, 1913-1918

követelésekkel is telítődtek. Az első nagyszabású politikai megmozdulásra január 14-én Wiener-Neustadtban került sor, 16-án Bécs egész munkássága sztrájkolt és munkástanácsot alakított. Két nap múlva a sztrájk szétsugárzott Ausztriában.19

Bécs példáját — 1918. január 18-án — Budapest is követte, amikor 150 000 munkás letette a szeiszámot és tömegsztrájkot rendezett az általános béke, a választójogi reform haladéktalan letárgyalása és a közellátás megjavítása érdekében. Ez a sztrájk nyomon követte az Ausztriában megindult mozgalmat, mert nálunk is már hosszabb idő óta fenyegetett kitöréssel.20 A sztrájkhoz csatlakoztak az ország más vidékeinek munkásai is. Beszüntették a munkát Győrött, Pécsett, Miskolcon, Szegeden, Nagykanizsán és más városokban. A sztrájk napjaiban lezajlott tüntetések nagy tömegeket mozgattak meg.

Ebben az időben az ózdi proletariátus politikai fejlődése is gyors léptekkel haladt előre. Bizonyítja, hogy Borsod megye legjelentősebb megmozdulására Ózdon került sor. Gazda Géza szakszervezeti titkárt 1918. január 14-én táviratilag Bánrévére hívták — s amíg a vonat állt a pályaudvaron -, az egyik budapesti munkásküldött tájékoztatta a fővárosi munkásság készülődéséről. Kérte, szervezzék meg Ózdon is a sztrájkot, a budapesti munkásság támogatására. A fővárosi munkások harca kedvező visszhangot váltott ki az ózdi munkások között. A szakszervezet alkalmasnak találta az időt, hogy nyilvános politikai fellépéssel hangot adjon a munkások békevágyának. A szakszervezet vezetői — mint Gazda Géza visszaemlékezésében írja — elsősorban az erők felmérésének, a munkások politikai érettségének megállapítására szánták a megmozdulást, s nem tűztek ki anyagi célt a megmozdulás elé.21 Ezért Misztrik István és Gazda Géza vezetésével megkezdődött a sztrájk szervezése.

Január 21-én reggel mindkét ózdi gyár: a Vasolvasztók, valamint a Vas- és Acélgyár leállt. A gyűlést délután 2 órára tűzték ki, s azon a helyen rendezték, ahol jelenleg a Somogyi Béla lakótelep (ezt megelőzően: Velence lakótelep) fekszik. Akkor üres tér volt, itt tartották meg a labdarúgó-mérkőzéseket. Az eseményekre így emlékezik vissza id. Kovács Antal: „A kohó salaktéglagyári kapun tódultak ki a dolgozók. A hideg idő is űzte őket. A rossz felsőkabátjukat sokan derékon spárgával kötötték össze. Kopott bakancsukban dideregve, de kitartóan várták a gyűlés kezdetét. A hangonyparti fűzfákat varjak lepték el és hangos károgásuk töltötte be a tájat. Ködös, zúzmara ült a fákra és a partmenti bokrokra. Az igyekvők szembetalálkoztak a Szenna völgy felől jövő, jéggel megrakott szekerekkel, a párázó lovakkal, s a melletük gyalogosan haladó hajtókkal, akiknek bajuszán jégcsapok csüngtek. A paraszt fuvarosok éppen csak oda ,sandítottak’ a gyűlésre igyekezők felé. Nem tudták és nem is sejtették, hogy a munkások értük is harcolnak. A Vas-és Acélgyár dolgozói keresztátlósan jöttek át a téren, utat taposva a hóban. Üdvözölték a két gyár munkásvezetőségét, s választ vártak a gyűlés miértjére” 22

A Népszava rövid hírben számolt be az ózdi eseményről: „Az ózdi vasgyár szintén csatlakozott a budapesti munkásság mozgalmához: hétfőn reggel 8 órakor beszüntette a munkát. Délután 2 órakor gyülekeztek a gyár mellett levő futballtéren, amelyet lelkesedéssel egyhangúlag Lenin-térnek neveztek el. Mintegy 6—7000 főnyi tömeg gyűlt egybe, amely a gyártelepen át vonult a község főterére. A napirendet Misztrik István ismertette. A gyűlés után a legnagyobb lelkesedéssel, szép rendben oszlottak el . . .”23 (Ez volt Magyarországon — és bízvást az egész világon is — az első olyan tér, amely Lenin nevét kapta.)24 A tüntetés fegyelmezett volt, nem nyújtott alkalmat a karhatalomnak a beavatkozásra. Az éjjeles műszak dolgozói még aznap este felvették a munkát.25 Ugyanis a Magyarországi Szociáldemokrata Párt küldöttsége megjelent a kormánynál és — miután ígéretet kapott a követelések teljesítésére — január 21-én felszólította a munkásokat a sztrájk befejezésére.26 Ez részükről súlyos hiba volt. A nagyszabású mozgalmat üres ígéretekkel nem lett volna szabad leszerelni. A januári tömegtüntetés az ózdi munkás186