Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Vass Tibor: A vas- és fémmunkások szakszervezetének létrejötte Ózdon, 1913-1918
mozgalom fejlődésében fordulópontot jelentett. Politikai céllal ilyen nagy tömeg Ózdon még nem mozdult meg. Noha a januári tömegsztrájk nem érte el a várt eredményt, mégsem vette el a Rimamurányi üzemekhez tartozó munkások harci lendületét és kedvét. Február 2—3-án Miskolcon, a városháza tanácstermében területi értekezletet tartottak a Rimamurányi érdekeltségébe tartozó vas- és fémmunkások képviselői a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége vezetőségének megbízóttaival. Ózd 3 küldöttel — Misztrik István, Gazda Géza, Izsó György — képviseltette magát. Ózdon kívül képviseltették magukat: Korompa, Borsodnádasd, Nyustya-Likér, Zólyom, Rozsnyó, Szirkvashegy, Puszta- kalán, Salgótaiján és Rákosbánya, összesen 9 telep 22 küldöttel, mintegy 12—15 000 tag képviseletében. A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének megbízottam kívül képviseltették magukat a diósgyőri vasgyár munkásai, továbbá a Szociáldemokrata Párt miskolci csoportja.27 Az értekezlet napirendjén szerepelt: a bér- és munkaviszonyok és az egységes munkaidő kérdése; a társpénztárak reformálása; a szövetség segélyezési szabályainak módosítása. A társpénztári intézmény reformjával kapcsolatban az értekezlet megállapította, hogy a bánya- és kohómunkások beteg- és balesetbiztosítását a mai társpénztárak nem elégítik ki. A beteg és balesetet szenvedett társpénztári tagok, nemkülönben a biztosított munkások családtagjainak gyógyellátása és nyugbérezése a legnagyobb elégedetlenségre ad okot. Erre való tekintettel az értekezlet a bánya- és kohómunkások biztosításának modern alapra való átvitelét tartja szükségesnek.2 8 A miskolci értekezlet hatását nem lehet kimutatni, mégis jelentős, mert a vállalat történetében először fordult elő, hogy az egymástól nagy távolságra lévő Rimamurányi valamennyi üzemének dolgozói egységesen léptek fel helyzetük javítása érdekében. Az akkori állapotokat hűen tükrözik dr. Biró Pál vezérigazgatónak a Rimamurányi igazgatósági ülésen elmondott szavai: „Ami az üzemeknél az általános viszonyokat illeti, úgy tényleg fennáll a feltevés, hogy a munkásságnak izgatott hangulata oly veszélyeket rejt magában, amilyenekkel eddigelé számolnunk nem kellett. Ez azonban a háború 4-dik évének végén az egyáltalán nem meglepő, de nem is valami különleges, hanem egy általános jelenség, amely ellen mi egyedül hiába küzdenénk. Ugyanezen munkás viszonyok találhatók az ország minden ipari vállalatában és ha nem akarunk nagyon pesszimisták lenni, úgy ki kell emelnünk, hogy a mi munkásságunk mindezek dacára még derekabb és jobb lelkületű, mint a monarchiának más vidékén. Ha a hatóságok kellő szigorral fognak fellépni, amint ezt a legutóbbi napokban illetékes helyről a leghatározottabb alakban kilátásba helyezték, akkor remélhetjük, hogy a világháború további folyamatában is a legrosszabbtól meg leszünk kiméivé. Nagy nehézséget fog azonban okozni az alkalmas munkaerőknek hiánya. Az orosz foglyokat nem lehet visszatartani, a szökések napról- napra szaporodnak és teljes pótlásra nem számíthatunk .. .”29 Május elsejének első megünneplése Május 1. a munkások tudatában mindig elválaszthatatlan volt a tavasszal, a megújulással és a szabadsággal. Bármilyen keservesre is fordult sorsuk, ez a nap reménységet öntött beléjük. Az előző év végén diadalmaskodó Októberi Forradalom reális kivezető utat mutatott az imperialista háborúból. A magyar munkásmozgalom háborúellenes harca minden eddiginél hatalmasabb méreteket öltött 1918 áprilisában. Egyre erősebben követelték az ország vezetőitől, legyen már vége a négy éve tartó imperialista háborúnak. 187
