Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Vass Tibor: A vas- és fémmunkások szakszervezetének létrejötte Ózdon, 1913-1918
I Kijelentette előttünk, hogy bátran folytassuk munkánkat, mert a bécsi Hadügyminisztérium a munkások szervezkedését megengedte, és oly címen, hogy valaki szervezett munkás, vagy szervező, senkit nem enged bevonultatni.”7 A szakszervezet legális megalakulása már nem váratott sokáig, mert 1917. június 24-én, vasárnap délután 4 órakor Sajóvárkonyban sor került a vas- és fémmunkások csoportalakító közgyűlésének megtartására. A központ részéről Miákits Ferenc ismertette a szövetség célját és hasznát. Ezt követően a jelenlévők egyhangúlag kimondták az Ózd- vidéki helyi csoport megalakulását. A két gyár (Régi gyár és a Vasolvasztók) közös szakszervezetet hoztak létre. A vezetőségben mindkét gyár képviseltette magát. Az alakuló gyűlésen a csoport vezetőségébe választották elnöknek: Peterka Tivadart és Misztrik Istvánt; alelnöknek: Wágner Józsefet és Papp Pált; pénztárosoknak: Zajácz Alajost és Kubisch Antalt; jegyzőknek: Izsó Györgyöt és Diskant Andrást; titkárnak: Gazda Gézát; ellenőröknek: Klein Gyulát, Schanza Edét, Szabó Istvánt, Búzás Kálmánt, Faragó Lajost, Varga Istvánt, Czarvan Alajost, Stolhoffer Bélát.8 A Vas- és Fémmunkások Lapja „Új harcostársaink” címmel köszönti az 1917. augusztus 5-i vezércikkében a szakszervezetbe belépett nagyipari munkásokat: „Akiknek ébredését vártuk, óhajtottuk és elősegítettük: munkástársaink ahegyek között megmozdultak. Szép, férfias felbuzdulással lerázták magukról az elnyomatás régi rabláncait és besorakoztak a jobb jövőért küzdő öntudatos munkásság harci táborába. Beléptek szövetségünkbe Diósgyőr, Salgótarján, Ózd, Nyustya-Likér, Korompa, Pusztakalán, Zólyombrézó, Resicabánya, Anina hatalmas vasipari telepeinek munkássága. A vas- és fémipari munkások tízezrei lettek új harcostársaink és hisszük, reméljük, hű, megértő és kitartó harcostársaink, kik élve a szakszervezeti élet nyújtotta eszközökkel, hordozói lesznek ott a munkástelepeiken a modern kulturális haladásnak, a munkásosztály nagy felszabadulási küzdelmének. Nagy értékű lesz ez elsősorban rájuk, akik eddig ott messze vidékeken elzárva éltek a városi munkásoktól, akikre ránehezedett az elnyomatás és kizsákmányolás ólomsúlya. Nagy értékű lesz ez az egész magyar munkásmozgalomra, amely eddig sajnos nélkülözte azt a hatalmas erőt, melyet hegyközi munkástársaink sokasága jelent. Éppen ezekre való tekintettel fontos az, hogy új harcostársaink tisztában legyenek új helyzetükkel, hogy megismeijék azokat a nehézségeket, melyek még reájuk várnak, melyeket még közös erővel le kell küzdenünk, hogy azután békében folyhasson ott is szervezeti életünk”.9 Az Ózd-vidéki helyi csoport megalakulására a sajóvárkonyi Olvasókör épületében került sor. Ott nem sokáig maradhattak, mert távol voltak a gyári munkásoktól. Közelebb kellett jönni a gyárhoz. De alkalmas kiadó helyiséghez egyelőre nem tudtak hozzájutni. Senki sem akart a Rimamurányi urakkal ujjat húzni, de féltek a csendőröktől is, ezért kénytelen volt a vezetőség — több esetben — egyes tagjainak lakásán összejönni. 1917 őszén Drótos István korcsmájában mégis kaptak helyet, aminek igen megörültek. Az „L”-alakú épület a mai Somogyi Béla-telep (régen: Velence lakótelep) délnyugati sarkán volt, a Hangony-patak partján, a MÁV-állomással szemben. A Drótos korcsma jó fekvésű helyen volt. Sok munkás megfordult ott a gyárban dolgozó urajiak, susaiak közül, sőt a Rima-völgyön híres rimaszombati vásárra igyekvők is betértek, s ott a szervezett munkásokkal találkoztak. De betértek az állomáson vonatra váró és érkező utasok is egyaránt. Sajnos, itt sem maradhattak sokáig, mert a Rimamurányi helyi vezetői sürgették a tulajdonost, hogy mondjon fel a szakszervezeti irodának. De a szervezet is igyekezett Ózd főútjára, mivel az volt akkor a település központja. 1917 decemberében végre sikerült áttenni székhelyüket a Fő úton levő, Wajner József tulajdonát képező „Magyar-féle” vendéglőbe. Ennek belső helyisége lett a szakszervezeti iroda.10 1917. július 24-én — egy hónappal a helyi csoport megalakulása után — jelentős megmozdulásra került sor Ózdon és Borsodnádasdon. Mindkét szakszervezeti vezetőség 184
