Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Lénárt Béla: A Hejőcsabai Cement- és Mészmű története, 1890-1976
1949. jan. 1-től az üzem új neve: HEJÖCSABAIMÉSZMÜNEMZETI VÁLLALAT. 1950. áprilisára készült el a megszüntetett MÁK volt üzemeitől való teljes vagyonmegosztás és az önálló vagyonleltár, melynek alapját az 1947. évi dec. 31-i leltár és az azt követő szaporulat adta: MÁK által beruházott vagyon: 2 728 106 Ft Forgó vagyon: 404 417 Ft Adósok: 348 444 Ft összesen: 3 480 967 Ft, melybó'l értékcsökkenés és hitelátvállalás címén levontak: 1 672 868 Ft-ot, így a Végleges vagyonleltár: 1 808 099 Ft lett.7 5 Mint látható, mindössze alig kétmilliós értékű kis üzem volt ez, mely a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. kezelésében 1911-től 1948-ig sem fejlődött komoly építőanyag-ipari nagyvállalattá. Annál impozánsabb tehát az a gyors kibontakozás, melynek 1950-től lehetünk tanúi. Az államosítások, a meginduló munkaverseny egyre nagyobb lendületet adtak a munkának, melyet már csak elvétve akadályoztak olyan tényezők, mint szénhiány, szállítási kapacitás hiánya. Egyre aggasztóbbá vált azonban a mészkőbánya már említett elöregedése. A felszabadulás előtti intézkedések (Nagykőmázsa, Kisgyőr alternatívák) most váltak aktuálissá. Akisgyőri Üstök bánya nyitásáról lemondtak, így az 1940-ben kötött bérleti szerződést felmondták, az új bányát a tapolcai Nagykőmázsán szándékoztak megnyitni. A döntés alapját Vadász Elemér professzor 1948-ban készült véleményes jelentése adta, mely szerint a nagykőmázsai .. . „mészkő hófehér, tömött szövetű, beágyazódásoktól mentes . . . Mészégetésre alkalmas voltát a felsőgallai laboratóriumban végzett vizsgálati adatok is bizonyítják. Mennyiség tekintetében a Nagykőmázsa, kellően telepített föltárással, korlátlan lehetőséget biztosit... 50 millió t mészkőmennyiséggel számolhatunk .. .”76 Az 55 kh. terület a MÁLLERD (Magyar Állami Erdőgazdaság) tulajdonában volt, tárgyalások kezdődtek a terület bérlésére vonatkozóan. A volt várhegyi bányát és a megnyitandó újat siklópályával szándékoztak összekötni, hogy a követ továbbra is Tapolcáról a meglevő kisvasúttal tudják a mésztelepre juttatni. A tervek megvalósítását több ok sürgette. 1948-tól a várhegyi bányában nagyteljesítményű robbantási eljárást vezettek be. A robbantás igen nagy szeizmikus hatást keltett, zavarokat okozott Tapolca és Miskolc vízgazdálkodásában. A robbantások zaja, a felszálló por pedig az egyre népesebb üdülőcsoportokat zavarta. Ideiglenesen vissza kellett tehát állítani a régi robbantási eljárást, amely a bányamunkát rendkívül visszavetette. 1948-tól egyre több panasz érkezett a hejőcsabai mész minőségére is, a vizsgálatnál bebizonyosodott, hogy a megrendelők és fogyasztók reklamációi jogosak voltak, hiszen a vagonba rakott mész 30—35%-a agyagos volt, ami a bányából származó rossz mészkőnek tulajdonítható. A helyzet tehát tarthatatlanná vált. A mészkőbányát Lugovics László javaslatára 1950 tavaszán vették művelés alá az A.F. 315-ös szinten. Bár a mészkővagyon részletes kutatása csak 1967—68-ban történt, a bánya megfelelt az előzetesen feltételezett várakozásnak. Hamarosan sor került, az Országos Tervhivatal által rendelkezésre bocsátott 200 000 Ft-ból, az 1426 m hosszú siklópálya üzembe helyezésére is. (A siklópályát, végtelen kötelű kettős pályán le-fel haladó csillékkel, gép hajtotta.) 151
