Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Lénárt Béla: A Hejőcsabai Cement- és Mészmű története, 1890-1976
60 éves fennállás után (1890—1950) megszűnt tehát a várhegyi bánya, melynek maradványait a sétáló turista a buszmegállótól alig 5 percnyi járásra ma is megtekintheti. A kopár mészkőfalak, a még meglevő mi nkásházak semmit sem árulnak el a nézelődőnek 6 évtized kemény munkájáról, a kibányászott mészkő sok tízezer tonnájáról. A nagykőmázsai bánya pedig jó minőségű és nagy mennyiségű hozamával a hamarosan megépülő Hejőcsabai Cement- és Mészművek alapvető nyersanyag bázisává lett. Az üzemi viszonyok normalizálódásáról tulajdonképpen az államosítások utáni időszakban beszélhetünk. Új vezetőgárda7 7 alakult ki, mely az üzem dolgozóival jó összhangban tevékenykedett, így mindkét üzemegység teljesítette az 1948. évi tervelőirányzatot. A jó eredmények elismerését jelentette az első alkalommal elnyert „élüzem” cím.78 1949-ben stabilizálódott a termelés, melynek elérésében egyformán szerepet játszottak a fellendülő versenymozgalom, az ifjúsági szervezet tevékenységének aktivizálódása, a pártszervezet politikai irányítása. Ez év máj. 1-én Breuer Lajost nevezték ki igazgatónak, miután Mikó Balázst Lábatlanba helyezték. Az üb.-választásokon Bogos Sándor nyerte el az elnöki tisztet. 1949. nov. 20-án a Szabad Magyarország c. lap a tapolcai kőbánya hároméves tervelőirányzatának teljesítéséről számolt be, hamarosan befejezték a tervet a mészüzem- ben is.79 1949 végével hosszú szakasz zárult üzemünk történetében. Bár a mészüzem még csaknem két évtizedig működött, e bázison azonban az első ötéves tervben új cementmű épült, mely kapacitásánál fogva a magyar cementgyártás egyik legfontosabb üzemévé vált, hamarosan háttérbe szorítva a manufakturális szinten maradt körkemencés mésztelepet. A miskolci cementgyártás megteremtése 1949. dec. 10-én az országgyűlés megtárgyalta és törvénybe iktatta „A Magyar Nép- köztársaság első ötéves népgazdasági tervéről, az 1950. január 1-től az 1954. december 31-ig terjedő időszakra” elnevezésű XXV. sz. törvényt. Az építőanyag-iparban a termelés emelésére 618 millió Ft összeg beruházását tervezték. A tervidőszak végére „1949-hez képest 500 000 t-val több cementet kell termelni . . .”80 olvashatjuk a fenti törvény 11. §-ában. A terv nagy beruházásaihoz sok építőanyagra volt szükség. Az ország meglevő cementgyárai (Tatabánya, Lábatlan, Bélapátfalva, Selyp, Beremend) részben korszerűtlen technológiával dolgoztak, részben rekonstrukciók alatt álltak. Nyomasztó cementhiány állt elő az országban, melynek csökkentésére átmeneti megoldásokat kerestek, és elhatározták egy új cementgyár felépítését. Ilyen előzmények után létesítettek Hejőcsabán: — provizórikus megoldásként puzzolán cementüzemet, majd — felépült a Hejőcsabai Cement- és Mészművek. Az ún. puzzolán cement mindössze 150 kp/cm2 szilárdságú kőművescement, mely betonozásra alig, inkább nagyobb szilárdságú vakolásra alkalmas. Létesítése, mint utóbb hamarosan kiderült, nem volt célszerű, fel sem mérték az igényeket, a termelés megindítása után hamarosan eladatlan készletek halmozódtak fel, de mert olcsó beruházásnak látszott, a Tervbizottság elhatározta felépítését. Az üzem helyének kijelölésénél figyelembe vették a mészüzem már meglevő létesítményeit (nagyvasúti szárnyvonal, rakodó), a meglevő, tapasztalt munkásgárdát, valamint a cement egyik komponensének (bodrogkeresztúri tufa) lelőhelyét, ezért úgy döntöttek, hogy azt a hejőcsabai körkemencés mészüzem mellett kell felépíteni. 152
