Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Lénárt Béla: A Hejőcsabai Cement- és Mészmű története, 1890-1976
A nehézségeket egyre erőteljesebben növelte az infláció. 1945 augusztusától kezdve hiába emelték átlag másfél hetente a béreket 100%-kal, az árakat nem lehetett utolérni. Az életszínvonal katasztrofálisan zuhant, a reálbérek 1945 decemberében az 1938-as színvonal 13—15%-án álltak. 1946. febr. 1-én be kellett vezetni a kalória bérrendszert: a vállalatok és cégek meghatározott mennyiségű és minőségű élelmiszert szereztek be kiutalásra, ezt juttatták dolgozóiknak napi áron történő megváltás ellenében. Az intézkedés gyakorlatilag a mozgó bérskála bevezetését jelentette. Az igazgatósági levelezésekben ettől kezdve egyre többet találkozunk élelmiszerügyekkel. Akiutalásokat legtöbbször Miskolcon lehetett beváltani, de sokszor messziről, nemegyszer a fővárosból kellett az üzembe szállítani az élelmiszert. A kiutalt mennyiségek természetesen nem fedezték a teljes ellátást, ezért az igazgatóság hozzájárult, hogy közvetlenül, mész értékesítése útján pótolják a hiányzó mennyiséget. Az időközben újjáválasztott üb.63 rendkívüli találékonysággal cserélt élelmiszert, ruházatot. Ma, akik nem élték át az inflációs évek „cserevilágát”, megmosolyoghatják az üb. beszámolóit a különféle „üzletekről”: Iiebermann Jenő — Debrecen. 34 pár bakancs = 680 q mész Weinberger Dezső 3 q só + 100 1 étolaj = 125 q mész Csonka Mihály 1750 kg hagyma = 150 q mész Gábor Andor — Gyoma. 50 malac = 35 kg mész/malac64 Az üb. a MÁK bérleményében levő 11 kát. hold föld mellé még 22 holdat szerzett, melyet illetményföldként hasznosítottak a munkások között. A munkások helyzete minden erőfeszítés ellenére is rendkívül súlyos volt. Erről tanúskodik az 1946. V. 2-án du. 4 órakor megtartott munkásgyűlésről felvett jegyzőkönyv is:. . . „Az üzem munkásai szorgalommal végzik munkájukat, de munkakedvüket nagyrészt csökkenti az, hogy fáradságos munkájukból hazatérve családi-körükben a nincstelen- séget látják, és az állandó panaszt hallják, mert azért a fizetésért, amit keresnek, a piacon csak egy-két darab árut lehet vásárolni. Ruházatuk és lábbeli készletük, ami volt, munkahelyükön tönkre ment és azt ujjal pótolni már évek óta nem ál! módjukban ...” Kéri a munkásság az üzemvezetőt^s az üzemi bizottságot, hogy az élelembeszerzést az üzem munkásai részére fokozzák, valamint a ruházati és lábbeli-kiutalások megszerzéséért tegyenek lépéseket.6 5 Egyre világosabbá vált, hogy a gazdasági élet egészének kulcskérdése a stabilizáció lett. Ennek problémái ismertek, 1946. aug. 1-én megszűntek a milliárdok, adó- és В pengők. Az utolsó hetek pénzügyei már valósággal áttekinthetetlenek voltak. 1946. jún. 19-én Janits üzemvezető többek között az alábbiakat jelentette Budapestre:. .. „Az elmúlt hét folyamán egy-egy munkásunk előlege pl. 90 és 100 milliárd pengő volt, melynek vásárlóereje 1 doboz gyufa . . .”6 6 Az üzem munkásainak utolsó két heti bére, melyet 1946. júl. 13-án vettek fel a Hitelbankból: 1 350 000 000 000 000 000 P, azaz egymillió-háromszázötvenezer trillió millpengő volt, az első augusztusi bér viszont 26 000 ft. A forint megteremtése után kemény harc következett, hogy annak értékállóságát biztosítsák. Szigorúan kötött pénzügyi gazdálkodást vezettek be, az első napokban pénzhiány keletkezett, az üzem dolgozói csak többszöri sürgetésre aug. 7-én kapták meg első, forintban fizetett bérüket. A munkabéreket úgy állapították meg, hogy az 1938-as reálbér 50%-át érje el, így kezdetben alacsony színvonalon állt a mészüzemiek fizetése: szakmunkás átlagórabér: 68 fill. kb. 140 ft/hó napszámosok átlagórabér: 56-58 fill. kb. 116-120 női napszám átlagórabér: 52 fill. kb. 110 148
