Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Lénárt Béla: A Hejőcsabai Cement- és Mészmű története, 1890-1976
Ennek ellenére astabil vásárlóerő hihetetlen könnyebbséget jeientett az előző időkkel szemben, a munkásság a javulás reményében, bizakodással tekintett a következő évek elé. 1947 tavaszán a népgazdaság stabilizálódási erőfeszítései, eredményei lassan mutatkozni kezdtek. Csökkent a szénhiány, valamelyest javult az ellátás, nőtt a szállítási kapacitás stb. Márc. 5-én indították a mészüzemet. Ehó 20-án, a felszabadulás óta először, meggyújtották a második tüzet is, azaz a kemence mindkét oldalán égettek meszet. A napi mésztermelés elérte a 6—700 q-t. Ebben az időben új probléma jelentkezett az üzemi termelés egész vonalán: a normák rendezése körül izzottak fel a viták a munkáltatók és a munkavállalók között. Amikor a munkabérek megállapítása folyt, az 1938-as reálbérek 50%-os értékét a gazdasági vezetés úgy akarta elérni, hogy a 8 órás munkaidő bevezetése miatt a háború előtti teljesítmények 75%-ával számolt. Vajon megvolt-e ez? A mészüzemi összehasonlítás világosan mutatja, hogy nem: év: létszám: mész1937 155 fő 30 0001 mindezen adatokat 100%-nak véve: 1946 179 fő 13 0001 (1Í5%) (43%) kő (termelése) 47 072 m3 25 827 m3 (55%). A számok lényegesen alacsonyabb teljesítményeket mutatnak, elkerülhetetlen volt a normarendezés. Hejőcsabán 1946 novemberében vezették be az új teljesítményeket.67 Ezek jóval alacsonyabbak voltak a felszabadulás előttinél, a munkásság mégis igazságtalannak találta. Az üb. nem merte vállalni a népszerűtlen feladatot, ezért a munkások mellé állt, pedig ebben az esetben nem képviselte a népgazdaság igazi érdekeit. Több egyeztetési tárgyalásra került a sor az igazgatósággal és a termelési bizottsággal, végül is az üb. keresztülvitte a módosítást, melyet 1947. júl. 1-től hajtottak végre.68 A normarendezés és az 1947-ben végrehajtott létszámemelés ellenére az üzem termelési eredményei nem nőttek a várakozásnak megfelelően. Az igazgatóságon belátták, hogy néhány fejlesztés elodázhatatlan, bár ebben az időben az államosítások hírei miatt a tőke már nem igyekezett beruházásokat eszközölni. Megjavíttatták a háborúban megsérült kéményt, növelték a kisvasúti kapacitást, a kőbányában világítást szereltek fel, mellyel a kétműszakos termelés vált megvalósíthatóvá. Vásároltak egy Petz-féle kőtörőt, ezzel megkezdték a zúzalék előállítását, samott-tégla gyártását indították el más cégek megrendelésének kielégítésére. Az üzem az alábbi termékeket állította elő: égetett mész, útalapkő, gépi őrlésű henger- lési zúzottkő, válogatott nagydarabos és cukorgyári fehér mészkő, 70—100 kg súlyú válogatott (faragásra alkalmas) mészkő, mészkőliszt (0—00-ás szuperfmom), kődara, zúzalék és samott-tégla.6 9 Kicsiben tehát megvalósították az üzem teljes kombinációját, így az áruválaszték szélesítésével biztosították, hogy mindig tudjanak megfelelő cikkel a piacra lépni. Janits Béla üzemvezető 1947. okt. 12-én részletes jelentést küldött Pestre, melyből átfogó képet nyerhetünk a felszabadulást követő 3 esztendőről: „Mész üzem: A háború előtti idők erőltetett munkamenetét, amely dolgozóink kondícióját lerontotta, és a balesetek és a sérülések egyik okozója volt, megszüntettük, s a dolgozók létszámának emelésével a napi 10—12 órai munkaidőt 8 órára csökkentettük. A kemence belső hőmérsékletét ott, ahol a kőberakás és kihordás folyik, a megfelelő távolságok szigorú betartásával, a háború előtt 50-60 fok cels. hőmérsékletről 25—30 fok hőmérsékletre redu149
