Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Seres Péterné: Adatok a Borsod-Miskolci Gőzmalom történetéhez, 1864-1947
шок még állták a versenyt, amikor a miskolci vállalat már csak az aratást követő néhány hónapban tudott kiskereskedőktől búzát vásárolni. A nyersanyagellátáshoz állandó készpénzre volt szükség, mert a pénzromlás miatt a régi határidős üzletkötést nem lehetett folytatni. A technika fejlesztésére a borsodi malom is egyre nagyobb tőkét igényelt. 1920—1923 között pl. 72 millióról 4250 millióra emelték az alaptőkét, az 1923. évben két alkalommal is tőkeemelésre került sor. Az alaptőke emelése azonban nem oldotta meg a nyersanyagvásárlás készpénzszükségletét, ehhez magas kamatra hitelt kellett szerezni. 1925-ben a hitelkamat már felemésztette a borsodi malom egész évi hasznát. Területi sajátosságai miatt így a borsodi malom gyorsabb ütemben hanyatlott, mint a malomipar általában és a háborús konjunktúrában már nem is vett részt, a vállalatnak már csak a neve maradt meg, üzleti tevékenységének fő profilja a raktározás lett. A megalakulásról A Borsod-miskolci gőzmalom társaság 1864-ben tartotta alakuló közgyűlését, megalakulása a Helytartótanács 1865. március 17-én kelt jóváhagyó határozatával lett jogszerű.5 A részvénytársasági alapon létrejött vállalat alapszabálya a leghitelesebb forrás a megalakulást követő első évek történetéhez.6 A társulás célját az alapszabály az alábbiakban határozta meg: „Egy gabona gőzmalomnak Miskolczon leendő építésére s ezutáni működésbe tételére, valamint kova-malomkő előállítására, részvény társaság alakul, melynek székhelye Miskolcz.” Az alapszabály értelmében a társaság 30 évre alakult. Érdekessége az alapszabálynak, hogy kimonta: „A társulatnak más társulatba testületileg leendő belépése semmi esetben sem történhetik meg.” A részvénytársaság gazdasági alapját, 200 ezer osztrák forintot, 400 db 500 Ft-os részvény képezte. A vállalkozás kezdeményezői Thror Lajos, Rajner Károly, Ádler Leo valamint Schwartz és Spanrafft bécsi vállalkozók voltak, akik előzetes aláírások gyűjtésével biztosították a megalakuláshoz szükséges részvénymennyiséget. A Helytartótanács elvi engedélye után volt esedékes a részvényösszeg 20%-ának a befizetése. Aki az első részletet befizette, a társaság tagjává vált, részvényes lett. A részvényesek ezután közgyűlést tartottak, itt megválasztották a vállalat irányítására a tagokat, s ezzel a részvény- társaság megkezdte működését. A tőke hátralevő 80%-ának befizetési határidejét az alakuló közgyűlés határozta meg, figyelembe véve az építkezés ütemét. A vállalkozói jogokat biztosító részvények kibocsátására csak a teljes tőke befizetése után került sor. A vállalat alapszabályában a részvényjegyek formáját is rögzítették: „Részvény Száma: .......................... ö tszáz forintról osztrák értékben, mely által a „Borsod-miskolczi gőzmalom és kova malomkő-gyár társaság” ............................ vagy jog utódjainak mindazon jogokat biztos ítja, melyek a társulat részvényeseit hatóságilag helybenhagyott alapszabályai szerint illetni fogják. Miskolczon, 1864 ....................... N N. sk. NN. sk. NN. sk. választmányi tag kereskedelmi igazgató választmányi tag.”7 A részvényeket sorszámozott szelvényekkel látták el, erre a szelvényre fizették ki az éves osztalékot. A társaság részvényeseit az alapszabályban rögzített jogok illették meg a befizetési kötelesség teljesítése után. Az alapszabály kimondta: „Résztvevő azonban csak olly egyén lehet, ki szeplőtlen jellemű, nagykorú vagy önálló, ki vagyona felett szabadon rendelkezik 112
