Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Seres Péterné: Adatok a Borsod-Miskolci Gőzmalom történetéhez, 1864-1947
és pedig külföldiek ép úgy mint belföldiek egyenlő joggal”. Minden részvény egy szavazattal volt egyenlő, bár több tulajdonos között is meg lehetett osztani. A részvény örökölhető és eladható volt, a tulajdonosváltozást a vállalat a részvényjegyeken és a törzskönyveiben átvezette. A tagság az éves haszonból származó osztalék kifizetésére jogosított, ez jelentette a részvényesek hasznát a vállalkozásból. A részvényes a vagyonból és a jövedelemből is részesült, de terhelték a veszteségek is, bár kezessége csak a befizetett összeg erejéig teijedt, túlfizetésre nem volt kötelezhető. Ezen kívül jogot biztosítottak az újabb részvénykibocsátások esetén a részvényelővételhez is. Ez az elővételi jog a részvénytársasági alapon működő vállalatoknál a tulajdonjog koncentrálásnak volt az eszköze. Az egy kézben összpontosuló részvények egyben a vállalat irányítása felett gyakorolt ellenőrzést is biztosították — az egy részvény, egy szavazat alapján — és kihatással voltak a vállalat egész működésére. A társaság minden év januárjában éves működéséről mérleget készített. Az üzleti évben szereplő vagyon, a bevétel és a kiadás egyenlege mellett a mérleg elszámolásban szerepelt az igazgatási, fenntartási és üzleti költség, az épületek 2%-os és a berendezések 5%-os amortizációja, mindezek végeredménye volt a tiszta haszon vagy veszteség. Az ilyen módon számított tiszta jövedelemből fizették a vállalat közvetlen igazgatásáért felelős választmányi tagokat, a jövedelem %-ában, ezzel is biztosítva „anyagi ösztönzésüket”. A jövedelem egy másik része, melynek arányát minden esetben a közgyűlés állapította meg, tartalék tőke céljára szolgált. A tartalék tőkét az alapszabály értelmében a tőke 1/10-éig kell emelni. A fennmaradó tiszta jövedelem volt az osztalék, melyet kiosztottak a részvényesek között. Amennyiben a veszteség a tartalék tőke mellett az alaptőke felet is felemészti, a társaság feloszlik. A felszámolás esetén fennmaradó vagyont a részvényesek között osztják fel. A vállalat legfelső irányító szerve a közgyűlés, mint testület volt. Rendes közgyűlést évente egyszer tartottak az előző évi mérleg felülvizsgálatára. A közgyűlési tagság szabályait minden részletében körülhatárolták fontosságára való tekintettel. Legfőbb szabály az „egy részvény—egy szavazat” volt, ezt kiegészítette az a megkötés, hogy egy részvényes 10 szavazatnál többet nem gyakorolhat. A részvényes képviselőt is küldhetett maga helyett, amennyiben a szabályszerű meghatalmazást a közgyűlésnek bemutatta. A képviselő a részvényeshez hasonlóan 10 szavazatnál többet nem gyakorolhatott. A megszorítások éle láthatóan a részvénykoncentrálás ellen irányult, nem bizonyult azonban elégséges fegyvernek — amint a vállalat későbbi történetéből kiderült — a néhány részvénnyel rendelkező kispolgárok érdekeinek védelmére. A közgyűlés feladata volt, az előző év termeléséről szóló jelentés meghallgatása mellett, a törzsvagyonra, az alaptőkére, a tartalékalapra vonatkozó határozatok megszavazása is. Ezen túl volt a közgyűlésnek bizonyos fokú törvénykezési joga is. A társaság és a tagok, vagy két tag között a vállalkozást érintő peres ügyekben békítéseket foganatosított. Sikertelenség esetén a vállalat választott bírósága volt az illetékes. Ez a törvénykezési mód az igazságszolgáltatás speciális formája volt. A bírókat a peres felek választották egyenlő arányban és ítéletüket fellebbezési lehetőség nélkül kötelezőnek fogadták el. A bíróság tagjai idézést foganatosítottak, tanúkat hallgathattak ki anélkül, hogy ítéletükben bármely jogszabály kötötte volna őket. Az ítéletet követő esetleges végrehajtást a választott bíróság megkeresésére a törvényszékek végezték el. A vállalat igazgatását 9 tagú, 4 évre választott közgyűlési választmány látta el. Az első négy évben a választmánynak tagjai voltak az alapító vállalkozók is. A választmány testületi jelleggel működött, a cégszerű aláíráshoz három tag sajátkezű aláírása volt szükséges, amely aláírásokat a cégbíróságnál, mint kizárólagosan hitelest tartották nyilván. A választmány a termelés és az ügymenet biztosítása érdekében kereskedelmi igazgatót és 8 Levéltári Évkönyv III. 113
