Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Nemesik Pál: Balyó József Tapasztalati gyüjteménye Iványiból, 1845-1877
tudja a családokat anyagi terhek vállalására is, ha saját tanítót kellett a falunak szerződtetni 1868-ban. 1875-ben tesz említést az iványi parasztságról, mint „földművelő osztályról”. Ez már nem azonos kategória az egyházközséggel. De előzményei is voltak. A paraszti társadalom fokozatosan szembe találja magát a munkáját kihasználó birtokosokkal, tiszttartókkal, és a közvetítő réteggel. 1860-ban még csak azt jegyzi meg Balyó József: „Szakai eduárd18 úr saijúját mink kaszáltuk felébe Nagy Andrásékkal”, jelezve azt, hogy időnként a földesúri birtokon vállalt munka is kiegészítette a paraszti gazdaság jövedelmét. 1868-ban már szembefordul a Balogvári uradalom tiszttartójának lelketlenségével, aki „Fáik József botos úrnak, Rima Szétsi lakosnak” adja árendába a Balogvári uradalom jogában maradt földeket és réteket. E néhány településtörténeti és agrárstatisztikai adat után szűkíthetem a vizsgálódás körét a mindennapi termelőmunka menetére. Ennek megismeréséhez is támpontul szolgálhat az a néhány adat, amelyet a település társadalmi viszonyairól mutattam be. Földművelés és állattartás Iványiban a XIX. sz. második felében A megélhetés forrása Iványi község parasztsága részére kizárólag a község gazdáinak a tulajdonában levő 1026 kát. hold gazdasági terület volt. Ez a terület 1895-beli adatok alapján a következőképpen oszlott meg: „589 k. h. szántó, 8 k. h. kert, 175 k. h. rét, 69 k. h. legelő, 175 k. h. erdő, 10 k. h. nem-termő. 86 gazdaságban 688 k. h. tulajdon birtok, 5 k. h. haszonélvezeti birtok, 333 k. h. haszonbéres birtok”.19 A földművelés, azaz a szemtermelés, takarmánynövények termesztése és a termelt áruk felhasználása, értékesítése. Balyó József kéziratának szinte minden lapja a megélhetést biztosító mezőgazdasági munkát helyezi előtérbe. Dokumentáló szándéka nyilvánvaló. Az utókor tanulságára rögzíti a termelési adatokat, a munkamenet körülményeit, a terméseredményeket. A feldolgozásnak azt a módját választom, miszerint időrendi sorrendben emelem ki a krónikából a mezőgazdaságra vonatkozó adatokat. Nem szólok elkülönítetten az egyes terményféleségekről, minek következtében ismétlődésekre is sor kerül majd. Ennek ellenére megfigyelhető lesz az, hogy mikor tesz említést első alkalommal az egyes terményekről, milyen gyakran hivatkozik a terményekre. Ezek egybevetése tükrözi majd a paraszti gazdaság profiját, esetleg profilváltását. Már ebben a fejezetben történik némi utalás az állattenyésztésre, valamint a terméshozamot befolyásoló időjárási viszonyokra. Ezekről azonban később részletesen is szólok. A szerző 1845—1877 közötti időről huszonöt évre vonatkozó feljegyzéseiben ad számot a mezőgazdasági munkákról. Van olyan év, a szélsőséges termések évei, amikor több ízben visszatér a témára, a bő áldásra vagy a szűk esztendőre. 1845-ben tesz említést a terményféleségekről: „Búza, Zab, Gabona . . . mindég szépen mutatkozott”. Ekkor még igen rövid utalásokat tesz a munkára, mintha maga sem tudná, hogy meddig kell terjednie az események rögzítésének. Hét év kihagyás után már nagy pontossággal ad számot az év gazdasági eredményeiről. 1852-ben a száraz tavasz és aszályos nyár után „az egy telkes gazda20 allig tudott két vagy három szekér szénát öszve takarítani... a tiszta Búza vagy gabona — noha szalmájára igen véknyan, de magvával oly dús gazdagon jutalmazta és fizeté a remény nélküli szorgalmas és hű munkásokat, hogy ísomója21 3, vagy negyed fél vékáját22 is 75
