Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Nemesik Pál: Balyó József Tapasztalati gyüjteménye Iványiból, 1845-1877
megadta, a szalmája is oly jó és finom lett, hogy a marhák tisztán és édesdeden meg ették”. Az ősz elbeszélése szerint ebben az évben: „sarjú is igen kevés, valamivel még is több mint széna, Kukoritza is igen kevés, Krompli tök burgonya hasonlóan ... így ez év inkább szükség mint bőség esztendeje volt”. 1853-ban „búza tsak szalmájára nézve volt elégséges, mert allig fizetet egy egy tsomó más fél vékát”. „Október hetedikén kesztük el a vetésit, de akkor is szárazba nagyobb részit. . . Kukoritza, krompli középterméssel ajándékozta meg hű munkássait.” Középtermésű év volt 1855 és 1856, nem is tett róla egyéb emlitést. Az 1857. évi feljegyzések azért érdekesek, mert ettől kezdve az egész birtok terméshozamára utal a krónikaíró: „Búza volt nekünk egy egéssz telken 190 tsomó, zab is valami 90, Széna 12, az az Tizenkét székénél, Gabona az is meglehetős menyiségben, így a nyárra panaszkodni nem lehetet”. Az ősz száraz lévén sarjút egy szálat se kaszáltak, de „Kukoricza, Tök, Krompli bőv mértékben voltak”. 1858- ben „a tavasz is száraz vala, a tavaszvetéstt porba kelletet tenni”, ennek ellenére „ősszel az élet ára nagyon oltsó voltt, de tavasszal másként lett, mert látta az ember, hogy igen véknyan mutatkozik mind az őszi, mind a tavaszi vetés”. Meg is lett a szárazság eredménye: „A nyár termése mit sem értt, a búzát kaszálni kelletett, magot is tsak annyit adott, hogy mikor a földet be vettük, allig hogy egy őllés23 maratt, némelynek még egy szem se”. A szárazság, a tűzvész, a rendkívüli időjárás fokozza a szerző dokumentáló kedvét. Egyre részletesebben számol be a termények értékesítéséről, beszerzésének a módjáról, amit eddig nem érintett. A július 28-án bekövetkezett felhőszakadás után a sarjú növésnek indult, de a katasztrofális helyzet a takarmányozás terén továbbra is fennmaradt. „A szüllés24 ára úgy felmenti, hogy egy Szekér Széna tavasz fele 40 új forint is voltt.25 Mink is a Rimaszétsi ref. Paptól három szekér szalmát 72 váltó forintokon vásárlottunk. T. i. Tiszta 2, vagy 3, éves Búza Szalmát”. Az Iványi-beli paraszt mezőgazdasági terményeinek az értékesítési köre jelenik meg a feljegyzésben. Eladni, vásárolni elsősorban a legközelebbi nagyobb településen, alközpontban lehet. És ez Rimaszécs volt. Amikor a gazdálkodó kénytelen kilépni az autarkia kereteiből, a szomszédos Rimaszécs jelenti számára az értékesítésnek és a beszerzésnek bázisát mint mezőváros. A termékcsere lebonyolítása még fogatokon történik, mérték- egysége is a szekér. Másfél évtized múltán pezsdíti fel a termékcsere forgalmát a megépülő vasút. A krónikás adatközlése egyre árnyaltabbá válik. Regisztrálja a termények árát, utalva a drágulás folyamatára: „Az élet ára ősszel: Búza 19, vagy 20 frt, Gabona 15, 16, míg tavaszkor 10, 11, 12, váltóforint voltt, de az előtte lévő tavaszon”. A termények megdrágulását ebben az időben a természeti csapás okozta, nem spekuláció. 1859- ben a gazdasági mérleg egyensúlyba billent. Ekkor: „széna volt bővséges, Búza, Zab, Kukoritza, Krompli, Tök, 2 mező,26 minden, amit tsak szoktunk termeszteni”. A kimagasló töktermés feljegyzésének köszönhető, hogy még többet tudhatunk meg a paraszti gazdálkodás rendszeréről, főleg a haszonbérben művelt földekről, annak tulajdonosairól: „Tök nekünk a Dúbravitzky úréba27 1. az az egyköblös földbe2 8 volt Háromszáz szám, tsak is az úgy nevezet úri,29 a Szakai Eduárd30 úrébe szintén egy hold földbe mint egy 14, szekérrel”. 76
