Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Nemesik Pál: Balyó József Tapasztalati gyüjteménye Iványiból, 1845-1877
Négy kéziratos könyvet őriz a Pósa család Nemesradnóton.2 Valamennyi Balyó József Iványi községben élt földművestől származik. Balyó József Pósa Elemér nagyapja volt anyai ágon. Helytörténeti szempontból a Tapasztalati gyűjtemény ígérkezik a legérdekesebbnek. A család hozzájárulásával közzététel céljából megkaptam feldolgozásra a kéziratot. A kézirat keménykötésbe foglalt 67 oldal terjedelmű anyagot tartalmaz. Címlapján: „Emlék könyv vagy Tapasztalati gyűjtemény” felirat olvasható. A krónikaíró 1845. év rövid vázlatával indítja a feljegyzéseket. Időnként néhány évet kihagy. Az éveket változó módon periodizálja (Tél folyama, Tavasz elbeszélése, Nyár kifejezése, Ősz elbeszélése3 stb.). 1857-től verseket is bejegyez, amelyekben summázza az évszak tanulságait. Oldalanként átlagosan 26 sort ír fekete vagy lila tintával Soronként 50 betűvel. Utolsó bejegyzése 1877., Tél Folyamáról szól. Azt követőleg a család a könyv üresen maradt lapjaira a legközelebbi bejegyzést csak egy fél évszázad múltával teszi. A bejegyzés: „A nemesradnóti ref. énekkar tőkepénzének kimutatása az 1929. évben. Maradvány mint vagyon 15.251,49 kő.” A kézirat szerzőjéről Pósa Elemér közölt adatokat, amelyeket az elemzés során felhasználtam. A feljegyzések 1877-ben azért szakadtak meg, mert a szerző szélütést kapott, s ezt követőleg néhány év múlva meghalt. A kézirat szerzőjéről bevezetésképpen csupán egy lényeges dolgot szeretnék közölni. Érdeklődése az irodalom iránt korán megmutatkozott. Konzervatív paraszti környezetben nőtt fel, miként arra számos adat rávilágít. Szülei nem jó szemmel nézték irodalmi próbálkozásait. A meglehetősen kemény mezei munka mellett mégis hódolt egyedüli szenvedélyének, az írásnak. Szépen vallott erről A tudomány című versében,4 amely többet láttat meg egyéniségéből, gondolatvilágából, mint egy puszta életrajz: „Én hát mennyit tehetségem, mennyit gyenge erőm, Vagy munkámtól elszakasztott, elvont kevés időm Enged, mind erre fordítom, mi tsak tőlem telik, Sokszor még éjjelem is rá áldozatul esik. De mily nagy baj, ha úgy néha rá szorgalmat adok, Magányba félrevonulok, írok vagy olvasok, Tsak mihamar kijön anyám hozzám, ahol írok, így szól hozzám: ehhez fiam, én nem sokat bízok! Jobb szeretném én ezeknél, ha egyebet tudnál, Pénz vagy vagyon birtokába hamarabb bejutnál. Több hasznát vennéd ezeknek, ennyit szólok róla, Fiam, hallgass és figyelmezz a szülei szóra! Legyen úgy hát édesanyám, ám többet nem írok, Őrangyal helyett a házhoz rút boszorkányt hívok, Mivel Isten felruházott, el fogom temetni Mélyre, honnan nem fog aztán több csirát eresztni.” * * 72
