Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Nemesik Pál: Balyó József Tapasztalati gyüjteménye Iványiból, 1845-1877
Balyó Józsefnek, a Balog-völgyi magyar parasztnak az írott emlékei százévi pihenés után jutnak most el a nyilvánosságra, mielőtt a feledés homálya takarta volna be azokat. A rendelkezésemre álló négy kötet kéziratból a helytörténeti dokumentumokban gazdag „Tapasztalati gyűjtemény” elemzését tűztem ki célomul. Tanulmányom négy részre tagolódik. Előbb számot adok Iványi község gazdaság- földrajzi viszonyairól, birtokszervezetéről és néhány adattal bemutatom a község társadalmát is. A második fejezetben tárgyalom a lakosság megélhetési forrását képező mezőgazdaságnak és állattenyésztésnek azt a modelljét, amely nemcsak Iványi községre, hanem valamennyi Gömör megyei kisközségre jellemző volt a XIX. sz. derekán, a kapitalizmusba való átmenet évtizedeiben. A harmadik részben Balyó József világképét bontom elemeire. Fogalomrendszerét leltározom, de oly módon, hogy ezek szerves kapcsolatban maradnak, és összességükben jellemzik a kor emberének a természethez és társadalmi viszonyokhoz alkalmazkodó viselkedésformáit. A témaköröket maga a krónikaíró határozta meg számomra. Vizsgálódás tárgyává teszem mindazt, amire a szerző figyelme kiterjedt. Kerek egy évszázaddal korábban egzisztáló ember gondolkodásának, fogalomalkotásának, ítéletének és következtetéseinek a hagyományokba épült rendszere rajzolódik ki előttünk. Tájékozódhatunk ennek ismeretében arról, hogy a gömöri magyar paraszt logikája milyen irányban volt nyitott a természet és társadalom kérdéseit illetőleg. Végül külön fejezetben szólok a prózaíró és verselő Balyó Józsefről. Ebben a részben irodalmi értékű szövegeket is közlök a kéziratból. Nem titkolt szándékom, hogy a szövegrészek forrásértéke mellett a nyelvi formák változatosságára is szeretném felhívni a figyelmet. Iványi község gazdaságföldrajzi és társadalmi viszonyai A település legfontosabb adatait a XIX. sz. végén és a századforduló idején megjelent monográfiákból, statisztikai közleményekből ismerhetjük meg. Az 1026 katasztrális hold gazdasági területtel rendelkező községről Borovszky a következő adatokat közli: „Iványi balogvölgyi magyar kisközség 96 házzal és 382 ev. ref. vallású lakossal. Hajdan Ivánfalva volt a neve, s előbb Koháry,5 majd Coburg6 herczegi család birtoka lett. Posta, távíró, vasúti állomás: Rimaszécs. Ref. temploma 1796-ban épült. Ide tartozik Tőkés-puszta ”.7 Borovszky adatai feltétlenül az 1900. évi népszámlálásra épülnek, mivel 382 fővel számol, 1910-ben pedig a lakosság száma már csak 357 fő.8 A gazdasági terület művelési ágankénti megoszlásáról, annak birtokkategóriák szerinti tagolódásáról, a tulajdonviszonyokról a mezőgazdaságról szóló fejezetben közlöm a részletes adatokat. Itt csupán annyit jegyzek meg, hogy a lakosság még a századforduló idején is szinte kizárólagosan őstermeléssel biztosította megélhetését. 80—86 gazdaság keretében művelte a gazdaságilag hasznosítható területet.9 A parasztbirtok nagysága igen különböző volt. A Balyó család 1870-ben10 „másfél telekből álló birtokkal” rendelkezett. Feltétlenül a jobb módúak közé tartozott, mert ez a legszűkebben számítva is kb. 48 katasztrális holdat tett ki. Erről a szerző csak egyszer tett említést a templomépítéssel kapcsolatos hozzájárulás kapcsán: „Reánk a másfél telekből álló birtok, és 21 tagból álló tsaládunkra 85 o. é-kű forint és néhány krajtzár esett”. A 21 lélekszámú nagy család egy portán lakott, de az egyes nemzedékek külön házban. így válik érthetővé, hogy 1900 táján 91 házat számlálnak össze a népszámlálás 73
