Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)

Galuska Imre: Egy gazdálkodási ág a XIX. században a kesznyéteni református egyházközségben

Ugyan ekkor Ns Iffju Czeglédi István, az Ígéret szerint adott egy ökör rúgott borjút.”

„6 — Xbris özvegy Szabó Istvánná testált az Ekklézsiának két esztendős üsző borjut, mellyet az Ekkla 8 — történt halála után t. i. 11 - Xbris kezéhez is vett.”

Ez az 1819-es esztendő gazdag volt hát jószágajándékozásban is. „Van az Ekklézsiának most 2. Tehene, 4. két esztendős üszője, 1. rúgott Üsző, és egy rúgott Bika borja, a’ fellyebb említett két Tehéntől” - jegyzi be Chakó István prédikátor a számadások könyvébe, midőn Curator öreg Csengeri István számot adott. A kilencedik darab az ifj. Czeglédi István ajándékozta ökör rúgott borjú volt, de ezt Csengeri István uram 20 Rhénes forintért eladta.

1821. „16-9 bris Matyi József az Ekklézsia szükségére adott egy üsző rúgott borjút.”

Ennek az esztendőnek a záródásakor „van az Ekklézsiának 5. elleni való tehene, 1. két esztendős üsző borjú, 2. üsző és egy bika rúgott borjú, in Summa 9.”

1822. „özvegy Öregebb Ns Czeglédi Andrásné Tóth Er’sébet adott a’ Ns Ekkla számára két eszt/en/dős üsző borjút.”

Ezt az évet 14 darab marhával zárta le az eklézsia: „Marha. 5. Tehen. 1. három esztendős üsző borjú. 3. két esztendős üsző, 1. két esztendős bika. 3. bika, és 1. üsző rúgott borjú, in Summa 14. darab.”

„1824 óik Esztendőben 2 - xbr. B. Tóth István maga jó szántából adott az Ekklézsia számára két esztendős üsző-borjút.” 12 xr-t adott a kurátor „az akolba vivőknek”.

Ez évben sok bevétele volt az egyháznak marhaeladásokból. 5 darab tehenet adott el Curator Nztes Cseptsényi Vladár István Uram „Fő Biró B. Tóth István T. Biró Fodor János jelenlétében a’ Lútzi Sidónak” 100 Rf-ért. Majd december 9-én még „egy vak Tehenet” rs 20 forintért. Maradt még 9 darab jószág.

„1827. 26 - 9bris Ns Kádár István M. Almásy Uraság Ispánnya maga jó szántából adott az Ekkla szükségére egy 2. esztendős bika borjút.”

„1832. Néhai B. e. Fóris János hagyott az Ekklé’sia számára egy esztendős üsző borjút, a’ mit Fija Ifjú Fóris János, valósággal által is adott.”

„1834 óik Esztendőben Nemes Kádár István Nemesség Hadnaggyá ajándékozott az Ekklé’siának egy rúgott Bika-boijút, kézhez vevődön.”

Ezt a „rúgott Bikátskát” 1836-ban „harmadfü” korában adta el Hegedűs József kurátor 30 Rf-ért, „Bus Ferenc Fő Biró és Kotzka Sámuel Törvény Biró jelenlétiekben.”

Ez idő tájt az egyház legfőbb jövedelemforrása a jószágok eladásából származó bevétel volt. Például ebben az 1836. évben az összes bevétel — 139 Rf. 35 xr. — legnagyobb részében 3 marha eladásából származott. Nemcsak az elébb említett bikát adta el akkor a kurátor, hanem még más két darab jószágot is. Még az előző év december 30-án, ,,a’ Csáthi Vásárban Fő Biró Kotzka Sámuel és Turótzi István ’s Szabó Pál Consistorialisok az Ekklé’sia egy nyoltzad fűre menő Bikájá/t/ egy Oszlári Zsidónak eladván adott a’ ’Sidó elő pénzbe” 12 Rf. 30 xr-t. A hátra levő summát, 67 Rf. 30 xr-t 1836. január 19-én vette kezéhez a kurátor. „Ugyan tsak az Ekklé’sia múlt nyáron nagyon meg romlott Tehenét Bus Ferentz és Kotzka István jelen léitekben a’ Kis Csétsi Mészáros Zsidónak el adni kéntelenittettem” — sorolja számadásában Hegedűs József. Ez az eladás 18 Rf. bevételt hozott. Maradt az egyháznak „egy öt esztendős Bikája, egy esztendős Bika és két egy egy esztendős Üsző Boijuja”, összesen 4 darab.

„1842 Esztendőben Bús János helybeli lakos és Felesége Kún Sára adtak az Ekklésia részire egy bika borjut, kezéhez vette az Ekklé’sia.”

„1842 Esztendőben Nemes Hegedűs Jósef helybeli lakos is és a’ Felesége Fodor Mária szinte ajándékoztak az Ekklé’sia részire egy rúgott ökör Borjut.”

1845-ben két darab kétéves üsző elesett. Maradt egy tehén és egy 3 éves üsző. 1846-ban ezek is elhullván, az eklézsia jószágállományából egészen kipusztult. 1847-ben aztán „felső Szabó János ajándékozott az egyháznak egy esztendős bikaboijút.” 1848-ban pedig vett a kurátor egy esztendős borjút 37 v. czédula forintért. így az állomány két darab lett.

1851-ben Ns. If. Turóczy János ajándékozott egy kétéves ökörborjút, Szabó István pedig egy 1 éves bikaboijút, de mind a kettő megdöglött még azon esztendőben. Maradt két darab négyéves üsző.

55