Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Takács Béla: A sárospataki diáktűzoltóság története a XVIII-XIX. században
teológus lett, segédtiszt: P. Nagy Gusztáv III. éves jogász, mászó parancsnok: Szalay Béla II. éves jogász, csővezetők: Szabó Bertalan IV. éves teológiai és Tamáska Lőrinc I. éves joghallgatók, hidronettesek: Horkay Lajos és Csabai Gyula, trombitás: Pataki Sándor, szertáros: Pogrányi Géza, rendőrparancsnok: Kovács Lajos, bizottsági tagok: Novák Lajos és Murgu Péter. A tűzoltóegylet megalakulását két nap múlva jelentették a köziskolai széknek: „A folyó évi március hó végén történt tüzesetek hatása alatt, a mellékelt ivet aláírók elhatároztuk, hogy — amennyiben a városnak nincs ezidő szerint tűzoltósága, s igy a város örökösen veszedelemnek van kitéve, ezt megakadályozandó, vagy legalábbis csökkentendő, — tűzoltó csoporttá tömörülünk. A március 30-án tartott értekezletünkön kimondtuk, hogy az idő rövidségére (év végéig) való tekintettel alapszabály szerűen nem szervezkedünk, mivel az alapszabály elkészítése hosszabb időt vesz igénybe.”64 Az ifjúság végül úgy döntött, hogy a legutóbbi alapszabály szerint szervezkedik, csupán annak 3. pontján kíván változtatni, mert a nagy taglétszám miatt nincs szükség a gimnáziumi tanulók közreműködésére. A köziskolai szék örömmel adta beleegyezését az egylet megalakulásához. Az ifjúságnak alig volt ideje külön gyakorlatokat tartani, tulajdonképpen a tűzeseteknél sajátították el a szükséges ismereteket. Az egylet, fennállásának rövid két hónapja alatt, öt ízben vonult ki tűzoltásra. A tagok derekasan megállták a helyüket, „bár a városi polgárság minősíthetetlen közönye, mellyel a közreműködéstől távoltartotta magát, megnehezítette munkájukat” — olvassuk az egylet évi jelentésében.65 A következő iskolai évben a lemondott dr. Kun Zoltán helyére új elnököt választottak dr. Trócsányi József jogakadémiai tanár személyében, aki 1914-ig vezette a tűzoltóegyletet. Az alakuló gyűlésen 50 fillérben állapították meg a tagsági díjat, kimondták az egyenruha varratásának kötelezettségét. Gondot fordítottak arra, hogy az egylet működése megfeleljen a kor haladó követelményeinek, ezért a legújabb gyakorlati rendszer szerint képezték magukat a tagok. Breuer Szilárdnak, a Tűzrendészeti Lapok szerkesztőjének „Egységes gyakorlati szabályzat” című könyve alapján tartották a gyakorlatokat. Ehhez azonban szükség volt arra is, hogy a szerek jó állapotban legyenek. Az elhanyagolt eszközök felújítására és kijavítására gyűjtést indítottak. Az előző évben elmarasztalt sárospataki közönség most nagyon szépen megmutatta a tűzoltó diákok iránti háláját, mert arra a felhívásra, hogy „filléreikkel állítsák talpra Alma Materünk e mindnyájunk közös érdekét szolgáló egyletét” — 328 koronát adtak össze a szerek felújítására. A szokásos majálist díszgyakorlattal egybekötve rendezték meg. Ez volt az első eset, hogy az ifjúság reprezentatív formában mutatta be tudását a város közönségének. A látványos és nagyszabású ünnepség programja a következő volt: 1. Felvonulás; 2. Díszszemle; 3. Iskolai szerelés szivattyúval, utána gyorsszerelés; 4. Iskolai szerelés fali és tetőlétrával, gyorsszerelés. 5. Támadás a tornacsarnok ellen. Támadási gyakorlat. 6. Támadás a tornacsarnok ellen bengál fény mellett. 7. Tűzijáték. A táncmulatság bevételét a szerek pótlására és kijavítására fordították, mint ahogyan az elkövetkező évek folyamán is minden pénzt erre használtak fel. Segélykérés végett 1912-ben felkeresték a biztosító társaságokat, a már említetteken kívül a Duna és a Trieszti Biztosító Társaság 30—30 koronát küldött az egyletnek. Windischgraetz Lajos hercegtől 50 koronát kapott az egylet az egyik különösen sikeres tűzoltás után. A sárospataki ifjúsági tűzoltóegylet működését az első világháború kitörése szakította félbe. A tanárelnök hadba vonult, a diákság is megfogyatkozott. Az egyébként is nyomasztó háborús légkör nem volt alkalmas az ifjúsági egyletek működésére. A háború 25
