Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kun László: A területi és üzemi munkástanácsok az 1956-os ellenforradalom második szakaszában
Elnöke a Kisgazda Párt községi szervezetének volt titkára lett, akit 1955-ben fegyelmi úton váltottak le a községi tanács titkári tisztségéből.135 Mezőkövesden még formális munkástanács-választás sem volt, mivel a községekből beérkezett küldöttek automatikusan járási munkástanácsnak nyilvánították magukat. Az újonnan megalakult testület első dolga volt a járási tanács dolgozóinak leigazolása; a járási tanács 120 dolgozója közül név szerinti szavazás alapján 42 személyt eltávolítottak. Október 30. és november 4. között a járási munkástanács testületként nem ülésezett, elnökségének intézkedései azonban nagyon egyértelmű képet mutattak. Elnöke október 31-én a munkástanács nevében határozatilag juttatta vissza a volt katolikus olvasókör helyiségeit ,jogos alapító tagjainak. Mindössze annyi a járási munkás- tanács kérése, hogy az olvasókör tagsága (adott esetben, illetőleg időben) helyiségeit bocsássa a Független Kisgazda Párt rendelkezésére”.136 Ugyanezen a napon felszólították a kiegészítő parancsnokságot, hogy épületéből költözzön ki, mivel azt volt tulajdonosának adták vissza. Hasonló intézkedés született a szeszfőzdék visszaadásával kapcsolatban is.137 November 2-án a munkástanács elnöksége a járásbíróság volt elnökét, „akit 1949. november 25-én azzal bocsátottak el állásából, hogy működése nem felel meg a demokrácia érdekeinek. .. visszahelyezi a járásbíróság elnöki székébe és megbízza a nemzeti bíróság vezetésével”.138 A kismagántulajdon visszaállítására irányuló széles körű törekvések légkörében november 2-án a Szabad Föld termelőszövetkezet is bejelentette feloszlását, ami kifejezetten ritkaságnak számított Borsodban ezekben a napokban.139 Mezőkövesden meglehetősen nagy létszámú nemzetőrség működött. Parancsnokainak és tagjainak jó része az egyik környékbeli katonai építkezésről került ki, zömmel osztályidegen személyekből. Ismereteink szerint ez a testület járt el legbrutálisabban Borsodban a kommunistákkal szemben. A tanács vb-elnökhelyettesnője ellen például bejelentés érkezett a nemzetőrségre, hogy lakásából lövöldöznek. Noha a bejelentés nyilvánvalóan nélkülözött minden alapot, a helyszínre kiszállt nemzetőrök rátörték a megrémült asszonyra az ajtót, belelőttek a belső ajtó zárjába, fegyver után kutatva szétdúlták az egész lakást és az elnökhelyettesnőt előállították a nemzetőrségre.140 Hasonló módon jártak el más párttisztségviselőkkel szemben is, akiknél fegyvert sejtettek. November 2-án olyan esemény történt, amely nagyon tisztán megvilágította, mit is jelentett a nemzetőrségek rendfenntartó tevékenysége. E napon a járási nemzetőr-parancsnokságra bejelentés érkezett, hogy Szentistvánon „fegyverek vannak kinn”. A parancsnok intézkedésére négytagú járőr jelent meg a községben. A községi nemzetőrparancsnokkal és néhány helyi nemzetőrrel együtt a pártszervezet titkára és a tanácselnök lakásán házkutatást tartottak, majd mindkettőjüket bekísérték a tanácsházára. A párttitkárt útközben a helyi nemzetőrök tettlegesen is bántalmazták. A községben gyorsan híre terjedt, hogy a tanácselnököt és a párttitkárt el akarják szállítani. A tanács épülete előtt csoportosulás támadt, többen be akartak hatolni, hogy megakadályozzák vezetőik elhurcolását. Miután puskatussal nem tudták szétoszlatni a tömeget, riasztólövéseket adtak le, s így sikerült foglyaikat Mezőkövesdre, a járási börtönbe szállítani, ahonnan egyiküket november 3-án szabadon engedték, másikukat azonban a szovjet csapatok szabadították ki.141 A mezőkövesdi járási munkástanács tevékenysége nem utolsósorban abban különbözött a korábban vizsgált testületek működésétől, hogy nem gyártott ideológiát akcióinak megindoklására-megmagyarázására. A mezőkövesdiek cselekedtek, és e cselekedetektől egy antikommunista, terrorista diktatúra körvonalai bontakoztak ki. A teljesség kedvéért azonban látnunk kell, hogy nem minden járási munkástanács vitt szélsőségesen antikommunista vonalat. 250
