Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kun László: A területi és üzemi munkástanácsok az 1956-os ellenforradalom második szakaszában
Sátoraljaújhelyen, ahol a fegyveres hatalmat Kummer Károly nemzetőrei tartották kezükben, október 29-én a járási tanács munkatársaiból járási nemzeti bizottság alakult. (Az alakuló ülésen részt vevők ugyanis nem tartották megfelelőnek a munkástanács elnevezést a döntően paraszti lakosságú járásban.) A testület tagjait a járási tanács osztályai létszámarányosan delegálták. 14 2 A Nemzeti Bizottság kapcsolatot tartott a járási pártbizottsággal és a hivatali jelleg — legalábbis az első napokban — rányomta bélyegét állásfoglalásaira. E Nemzeti Bizottság is átvette a hatalmat, egyik tájékoztatójában a volt tanács vezetőiről beszélt, a Függetlenségi Frontba tömörült pártok tagjaiból javasolták a Nemzeti Bizottság megalakítását. Tudomásul vették a tanácsi vezetők leváltását, de ellentétben más hasonló testületekkel, nem sugallták azt. A járási Nemzeti Bizottság hivatali karakteréből következett, hogy a leváltott tanácsvezetőkkel viszonylag emberségesen jártak el.143 Az így létrehozott Nemzeti Bizottság azonban csak ideiglenes lehetett, mert a megyei munkástanács nem tartotta elfogadhatónak, hogy a járási tanács apparátusa alkossa a testületet. Ezért november 3-án állást foglaltak újjáválasztása mellett, az újjáválasztásra azonban már nem került sor.144 Október utolsó napjaiban egyébként a szikszói járási munkástanácsot is újjáválasztották, mivel e testület szintén a járási tanács dolgozóiból alakult meg. Az újjáválasztott munkástanács elnöke egy volt alispán lett.145 Az október 29-én megalakult mezőcsáti járási munkástanács volt talán az egyetlen területi munkástanács, amely nyíltan és egyértelműen kiált egy olyan rend védelmében, amely a kommunistákat sem helyezte törvényen kívül. Október 29-i körlevelében hangsúlyozta: „Kérjük a munkás-paraszt tanácsokat, hogy a nemzetőrséggel és a lakosság józan és becsületes érzelmű többségével a rend és a nyugalom megóvása érdekében minden személyi megtorlást, minden személyeskedést akadályozzon meg. Kijelentjük, hogy bármiféle személyes sérelem önkényes megtorlása közönséges bűncselekménynek minősül, s az elkövető feleken a járás székhelyén megalakult forradalmi bíróság a büntetőtörvény- könyv alapján a legszigorúbban intézkedik.”146 Mindehhez ugyan hozzáfűzték, hogy a személyi bosszúval más fontosabb kérdések miatt nem lehet foglalkozni, az erélyes hangvétel azonban nem teszi valószínűtlenné az utóbbi fordulat taktikai jellegét. Az október 26—27-től sorra alakuló kisközségi munkástanácsok, a területi munkás- tanácsok e legkisebb egységei, Borsodban kevés kivételtől eltekintve nem játszottak semmiféle érdemleges politikai szerepet. A kisközségi munkástanácsok tanácsokhoz való viszonyát általában a járási munkástanácsok ez irányú tevékenysége és instrukciói szabták meg. Ajárási munkástanácsok többsége viszont a megyei munkástanács irányelveinek megfelelően, a törvényesen megválasztott községi tanácsok felszámolásában és a hatalom átvételében jelölte meg a kisközségi munkástanácsok feladatát. E hatalomátvétel többnyire a tanácsi vezetők formális leváltásában és a választott tanácsi testületek likvidálásában nyilvánult meg. Sok helyütt a tanács vb-titkárát választották meg a községi munkás- tanács elnökévé. Ez többek között annak következménye is volt, hogy a megye községeinek túlnyomó többségében a közigazgatási apparátus munkatársainak inspirációi nyomán jött létre a községi munkástanács. Borsod kisközségi munkástanácsainak fontos jellemzője, hogy túlnyomó többségük nem helyi kezdeményezésre, hanem külső tényezők hatására jött létre. E külső tényezők közül a falvakat járó megyei munkástanács-küldötteket, a Diákparlament tagjait kell elsőként említenünk. Több olyan község volt, ahol a falvakat járó fegyveres csoportok indították el az eseményeket, másutt pedig az ipari centrumokba bejáró ingázó munkások voltak a kezdeményezők. A kisközségek abszolút többségében azonban a Megyei Munkás- tanács járási munkástanácsokon keresztül érkező utasítására alakultak meg a munkástanácsok. 251
