Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kun László: A területi és üzemi munkástanácsok az 1956-os ellenforradalom második szakaszában
által előállított államvédelmi tiszteket és a főhadnagytól magasabb rendfokozatúakat letartóztatta. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a Lövei-csoport 13 államvédelmi-belügyi dolgozó ügyében járt el. A 13 főből 9 személyt kihallgatás után szabadon engedtek, négy tisztet, Angyal András és Knéz András őrnagyokat, Tolnai István és Forrai István századosokat pedig őrizetbe vették és a megyei börtönbe helyezték, ahonnét a szovjet csapatok szabadították ki őket. A letartóztatottakkal-előállítottakkal szemben alkalmazott bánásmód nagyon különböző volt, úgy tűnik sokban függött az akciót végrehajtó személyek egyéni karakterétől. A Lövei-csoport október 29-e után nem volt politikailag egységes szervezet. A csoporton belül három réteget különböztethetünk meg. Az első réteget a csoport vezetői, s volt csendőr, katonatiszti tagjai alkották, akiknek céljait nagyon pontosan tartalmazta a „D” szervezeti felépítése és célja c. korábbiakban hivatkozott dokumentum. Noha november 4-ig formálisan nem vonták ki magukat a Megyei Munkástanács irányítása alól, megkezdték a munkástanács elnökségi tagjainak „lekáderezését”, egyik emberük pedig merényletet kísérelt meg a Megyei Munkástanács elnöke ellen.8® A csoport második rétegét azok a fiatal suhancok alkották, akik önmaguk fontosságától eltelve, egyszerűen élvezték, hogy fegyveresen járkálhattak és „feladatokat” hajtanak végre. Nem is annyira politikai megfontolásból — zömükben kisstílű bűnözők voltak —, mint inkább valamiféle hamis romantikától motiváltán végrehajtották, nem egy esetben pedig túlteljesítették a csoport vezetőinek utasítását. Úgy tűnik, közülük többen nem voltak tisztában a csoport tulajdonképpeni céljával, és amikor az nyilvánvalóvá vált előttük a gyakorlati intézkedésekből, igyekeztek otthagyni a testületet, néhányan pedig ott is hagyták.89 A harmadik réteget azok a személyek alkották, akik október 26—27-én, és részben a későbbiek folyamán is részt vettek egyes államvédelmi tisztek életének megmentésében, rejtegetésében. A csoport egyik tagja a sok viszontagságon keresztülment Gáti Imrénét végül is szülei lakásán rejtette el november 4-ig. Szilágyi János, aki szintén a csoport tagja volt,október 26—27-én egy csoportbeli társával együtt tevőlegesen részt vett Vörös Balogh István és Németh János rendőrtisztek megmentésében, sőt Németh Jánost az események végéig rejtegették.90 Természetesen mindez nem azt jelentette, mintha a Lövei-csoport az üldözött államvédelmi tisztek menhelye lett volna, mint ahogyan azt néhány tagja a későbbiek során feltüntetni igyekezett. Egyszerűen arról volt szó, hogy volt a csoportnak több tagja — Szilágyi János kivételével, aki mindvégig segített a lehetőségek keretei között az állam- védelmi és rendőrtiszteknek —, aki nem értett egyet az utcai lincselésekkel, de egyetértett az ellenforradalmi terror intézményesített formáival, azzal, hogy a „bűnösöket” majd bírói úton fogják felelősségre vonni, s végrehajtotta a Megyei Munkástanács ide vonatkozó intézkedéseit. A Lövei-csoport szociális összetétele nagyon hasonlított az ország más területein funkcionáló hasonló csoportok összetételéhez. Horthysta katona- és csendőrtisztek, kisstílű bűnözők és néhány megtévesztett-megtévedt „forradalmi lázban” égő suhanc alkotta az egységet, amely az akkori viszonyok között nemhogy katonai erőt nem képviselt, de még rendészeti súllyal sem nagyon rendelkezett. Löveiék ereje az ellenforradalom során kialakult erőviszonyokból, a velük szembeállítható erők szervezetlenségéből következett. Ez tette lehetővé és egyben érthetővé, hogy a csoport gyakorlatilag szabadon garázdálkodhatott, s félelemben tartotta a kommunisták jelentős részét, sőt a jelek szerint a harmadik Megyei Munkástanács elnökségének egyes tagjait is. A Lövei-csoport tevékenysége a köztudatban ugyanis nem úgy jelentkezett, hogy van 25 ember, aki letartóztatásokat foganatosít, hanem hogy van egy hivatalos fegyveres testület, mely megkezdte és 240
