Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kun László: A területi és üzemi munkástanácsok az 1956-os ellenforradalom második szakaszában
Ezalatt a rendőrség épülete előtt összeverődött tömegből kivált egy csoport fiatal, berohant a gyárba és a gyári szirénával vészjelzéseket adott, majd megszólalt a községi hangoshíradó: „A rendőrség részéről árulás történt, felhívom az összes fegyveres nemzetőrséget, és annak tagjait, hogy azonnal menjenek a rendőrség épülete elé.”39 Alövöldözés, a gyári vészsziréna megszólaltatása és a fenti közlemény hatására az Ózdi Kohászati Üzemek munkásainak egy része elhagyta munkahelyét és hazament, egy nagyobb csoportjuk azonban stangákkal, vasrudakkal felfegyverkezve a város utcáira nyomult. A munkástanács ügyeletes tagjai végzetes hibát — vagy bűnt — követtek el, amikor úgy kísérelték kiüríteni az utcákat, hogy a hangoshíradó bemondóit egy újabb közlemény közzétételére utasították, mely szerint a rendőrök kitörtek a kapitányság épületéből és a gyár felé nyomulnak előre.40 Ózdon — mint másutt is, szerte az országban — ezekben a napokban rendkívül feszült volt a hangulat. A munkástanács józanabb tagjai által kialakított egyensúly igencsak labilis volt. A legkülönfélébb rémhírek keringtek a városban és a gyárban a miskolci eseményekről, amelyeket a hírek és a sajtótudósítások úgy állítottak be, mint a tömeg jogos bosszúját a békés tüntetőkre tüzet nyitó ÁVH-sokon. Ebben a helyzetben az október 29-én reggel lezajlott eseménysorozat — T. István megőrülése, lövöldözés a rendőrség épületében, a gyári vészsziréna megszólaltatása, a községi hangoshíradó pánikhangulatot szító hazugságai — egy olyan tömeghisztériát váltott ki, melyben inkább az alantas indulatok és fékevesztett ösztönök, mintsem a józan ész diktálta az események további menetét. Mindenre kapható lumpen elemekből kisebb-nagyobb csoportok alakultak, melyek megkezdték a rendőrtisztek lakásainak feldúlását. Feszítővasakkal és lőfegyverekkel felszerelt bandák a szó szoros értelmében vadászni kezdtek az Államvédelmi Hatóság és a rendőrség munkatársaira. Ezalatt a munkástanács elnökhelyettese a város utcáit járva ismertette, mi történt a rendőrségen. Amikor pedig hírét vette a városban folyó embervadászatnak, utasított egy háromtagú nemzetőrcsoportot, hogy menjenek ki Ózd egyik külső kerületébe, Szennára, s hozzanak be onnan a munkástanács épületébe két állam- védelmi tisztet, nehogy a dühöngő csőcselék áldozatai legyenek. Eközben egy csoport igazoltatta Hornig Ferenc ügyészségi nyomozót, aki éppen miskolci munkahelyére készült beutazni. Hornignál igazoltatói két revolvert találtak. Azonnal ütlegelni kezdték, majd egy kéményseprőmester vezetésével — aki egyébként annak idején az ózdi nyilas pártszervezet pénztárosa és fegyveres pártszolgálatos volt — folyamatos bántalmazás közben a munkástanács épületébe kísérték. A munkástanács előtt összeverődött több száz főnyi tömeg megtámadta Homigot és kísérőit, de nagy nehezen sikerült bejutniuk az épületbe. A történtek hírére a rendőrség épülete körül ácsorgó tömeg is a munkástanács székházához szaladt, s követelni kezdték Hornig kiadását. A tömegben ugyanis azt a hírt terjesztették, hegy Hornig rálőtt egy gyerekre. A munkástanács elnöke Kijelentette, hogy nem adják ki Homigot, majd a forradalmi bíróság ítélkezik felette. Miközben azonban a megvadult csőcselékkel kívánt szót érteni, megjelent egy gyerek az őrjöngő tömeg előtt, és kijelentette, hogy Hornig rálőtt. Ezt alátámasztani látszott a gyerek vérző lába is.41 Az indulatok és az üvöltés még magasabbra csapott» Miként az események egyik szemtanúja elmondotta: „Olyan hiéna-nép volt ott, mindenkit meg akart ölni.” Akik felemelték szavukat a készülő gyilkosság ellen, azokat rögtön ütlegelni kezdték, s egy nagyobb csoport behatolt a munkástanács épületébe, s kivonszolta onnét Homigot.42 A tömeg azonnal megrohanta, eszméletlenre verte, majd két személy behozta a gyár kapuján, hogy a martinkemencébe vessék. A gyárból azonban — ahelyett, hogy elrejtették volna a szerencsétlen fiatalembert — kiutasították őket, mivel úgymond „féltek, hogy a 226
