Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kun László: A területi és üzemi munkástanácsok az 1956-os ellenforradalom második szakaszában
között e feladatokhoz tartozik a megyei tanács leváltása és a közigazgatás átvétele. Ennek érdekében elhatározták, hogy a megyei tanács apparátusát a Megyei Munkástanács alá rendelik. Hangsúlyozta a közbiztonság helyreállításának szükségességét, a nemzetőrségre támaszkodva, valamint hogy a D1MÁVAG 21 pontos követelését a Megyei Munkástanács továbbra is követendőnek tekinti, és harcolni fog az abban foglaltak megvalósításáért. Összegzésképpen pedig állást foglalt amellett, hogy a sztrájkbizottság által proklamált sztrájkot folytatni kell a követelések teljesítéséig.2 8 A harmadik Megyei Munkástanács megalakulását és programjának fő célkitűzéseit a „Borsod megye dolgozói” című felhívásában tette közé: „Értesítünk benneteket, hogy megyénkben a munkástanács átvette a hatalmat. Szervezi a közbiztonságot, a szabadság átvételéhez szükséges létesítményeket, valamint megyénk közellátását. Felkérünk benneteket arra, hogy a jelenlegi közbiztonság és nyugalom érdekében a börtönökben levő közönséges (nem politikai) bűnözőket ne engedjétek kiszabadulni. . . Követeléseinket győzelemre visszük. Sztrájkkal harcolunk azért, hogy a szovjet csapatok hagyják el hazánk területét.”29 E program világosan tükrözte a borsodi revizionista csoport politikai vonalvezetésének lényegét: a hatalmat magukhoz ragadva, békés úton kísérelték meg az ellenforradalom, azon belül is a revizionista csoportok programjának realizálását. Október 29-én a megyei munkástanács intézkedései között kiemelt helyet foglalt el a közbiztonság megteremtésére, s ezzel szoros összefüggésben a munkástanácsok fegyveres bázisának kiépítésére, megszilárdítására irányuló törekvés. Az október 25—27-i események ugyanis nyilvánvalóvá tették, hogy az utcára kivitt tömeget lehetetlenség irányítani — pontosabban nem a revizionisták irányítják azt. A harmadik Megyei Munkástanács ezért törekedett nagyon szisztematikusan az utcai tüntetések megakadályozására. Többek között felhívásban „közli Borsod megye dolgozóival, hogy ülősztrájk van, amit azt jelenti, hogy mind a három harmadban dolgozóknak el kell foglalni munkahelyüket. Ellenkező esetben a bér részükre nem lesz folyósítva. Távolmaradásuk igazolatlan mulasztásnak lesz nyilvánítva”.30 A különféle munkástanácsok, főként pedig a harmadik Megyei Munkástanács, az ellenforradalomnak ezekben a napjaiban úgy tekintették az ülősztrájkot, mint az utcai zavargások megelőzésének egyik eszközét. Az utcai zavargásoktól való idegenkedés azonban nem változtatott a testület politikai vonalvezetésének jellegén, sem pedig azon a tényen, hogy a sztrájk ellenforradalmi célokért folytatott politikai sztrájk volt. A Megyei Munkástanács és általában véve a munkástanácsok fegyveres bázisának fejlesztése, megerősítése érdekében október 29-én több irányú intézkedés történt. Az elnökségi ülés határozatot hozott a rendőrség átszervezésére.31 A megyei munkástanács katonai bizottsága felhívta a járási munkástanácsokat is, hogy „területükön vizsgálják felül a rendőrség tagjainak magatartását. Amennyiben ellenük kifogás nem merül fel, szolgálattételre továbbra is alkalmazzák őket”.3 2 Ugyanakkor kijelölték a nemzetőrség parancsnokát, s megbízták, hogy a MÖHOSZ és a légoltalmi parancsnokság tisztjeiből szervezze meg az alakulat törzsét.33 A munkástanács elfogadta az egyetem katonai tanszéke vezetőjének javaslatát is, еёУ egyetemi hallgatókból álló őrzászlóalj szervezésére.34 E megállapodás alapján a Diákparlament elnökhelyettese utasította a katonai tanszék munkatársait, hogy egy Szerencs környéki fegyverraktárból további fegyvereket vételezzenek. 29-én 500 hadipuskát, 30 géppisztolyt, 6 géppuskát, s 20 000 töltényt szállítottak ki az egyetemre.35 A Tizes- honvéd utcai karhatalmi laktanyából korábban megszerzett fegyverekkel együtt így egy olyan nagy tűzerejű fegyveres alakulat jött létre az egyetemen, amely messze túlnőtt a közbiztonsági célokkal még indokolható kereteken, s melynek felhasználása teljes egé224
