Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kun László: A területi és üzemi munkástanácsok az 1956-os ellenforradalom második szakaszában
nek, segíteni a pártot, a párt talpraállítását, az élet normalizálását, a termelőmunka beindítását”.14 Ezen elképzeléssel egyetértettek a megyei pártapparátus munkatársai is.15 Az október 27-én kialakult kétségbeejtő helyzetben ez a taktikai lépésként beállított-felfogott döntés ugyanis valamiféle megoldási lehetőséget jelentett, olyan lehetőséget, melyet nem lehetett eleve kilátástalannak ítélni. Október 28-a fordulatot jelentett a magyarországi ellenforradalom történetében. Nagy Imre a délutáni órákban elmondotta hírhedt rádióbeszédét, melyben hangsúlyozta: „A kormány elítéli azokat a nézeteket, melyek szerint a jelenlegi hatalmas népmozgalom ellenforradalom volna.” Az események jellegének átértékelése után Nagy Imre több fontos, a proletárhatalom egészét érintő bejelentést tett. Ezek szerint ,A kormány felkarolja a nép kezdeményezésére létrejött új demokratikus önkormányzati formákat és arra fog törekedni, hogy azokat beiktassa az államigazgatásba.” Elrendelte az általános tűzszünetet, a budapesti fegyveres csoportokat és a vidéki nemzetőrségeket hivatalosan is „új karhatalomnak” nyilvánította. Bejelentette a szovjet csapatok kivonását Budapest területéről, és hogy tárgyalások indulnak az ország egész területéről történő kivonásukat illetőleg. Végezetül pedig proklamálta az Államvédelmi Hatóság feloszlatását.16 Nagy Imre beszédének más hatása volt Borsodban, mint Budapesten. Borsodban ugyanis nem október 28. volt a fordulat napja, hanem október 27. Következésképpen Nagy Imre beszéde nem a ténylegesen és átvitt értelemben is harcban álló kommunista erőket tette morálisan lehetetlenné, hanem azáltal okozott felmérhetetlen ideológiai és politikai károkat, hogy az események átértékelésével, a területi munkástanácsok és fegyveres testületeik törvényesítése révén törvényesítette az ellenforradalmat. Ez pedig de jure és de facto a proletariátus politikai hatalmának feladását jelentette. Bár a miniszterelnök beszédében szólt a munkásosztályról, a parasztságról (főleg gazdasági aspektusban), jellegzetesen revizionista ködösítéssel meg is fogalmazta a hatalomváltozás tényét, amikor az új kormány bázisát nem a proletariátusban, hanem a „népben” jelölte meg. A magyarországi ellenforradalom egyik jellegzetessége volt ugyanis a revizionisták és a polgári jobboldal részéről egyaránt, hogy a proletariátussal és a proletariátus hatalmával egy mindenkit és mindent magában foglaló „gumikategóriát”, a népet és a nép hatalmát állították szembe. Azért volt ez rendkivül veszélyes taktika, mert a munkásság jelentős rétegeinél, de általában a szocializmus híveinek el nem hanyagolható csoportjainál nem tudatosodott, hogy a „nép hatalma” nem azonos a szocializmus építése akkori szakaszának alapkritériumával, a proletárdiktatúrával. Nagy Imre kormánynyilatkozata és a Szabad Nép október 28-i számának hasonló szellemű vezércikke betetőzte a kommunisták politikai és morális válságát, ugyanakkor azonban számottevően erősítette a revizionisták megyén belüli helyzetét. Október 28-án ugyanis Borsodban két reális alternatíva volt: a terror légkörében fogant második Megyei Munkástanács nyűt, szélsőséges antikommunizmusa, és az F. Rudolf által felvázolt harmadik Megyei Munkástanács terve. Jelentősen növelte F. Rudolf nimbuszát az a körülmény is, hogy az október 28-i miniszterelnöki nyilatkozat ugyanarra, vagy legalábbis erősen hasonló álláspontra helyezkedett, melyet ő már korábban (október 24-én a Gerő- beszéd elutasításával nyíltan is) hirdetett. Ha tehát a revizionista ihletésű borsodi küldöttség október 26-án Nagy Imre számára érkezett kedvező időpontban, Nagy Imre október 28-i nyilatkozata a borsodi revizionista csoport számára jött nagyon jó pillanatban: a miniszterelnök által kormányprogram rangjára emelt revizionista platform a borsodi revizionisták hasonló törekvéseinek realizálási lehetőségeit erősítette fel. Október 28-án F. Rudolf permanens tárgyalásokat folytatott a különféle nagyüzemi munkástanácsok és a Diákparlament képviselőivel. Október 28-án délelőtt a DIMÁVAG egyik irodahelyiségében folytatták a megbeszéléseket a miskolci üzemi munkástanácsok 221
