Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kun László: A területi és üzemi munkástanácsok az 1956-os ellenforradalom második szakaszában
képviselői, illetve azok a személyek, akiket F. Rudolf kiszemelt az új megyei munkás- tanács elnökségi tagjainak. E megbeszéléseken megegyezés született, hogy az üzemi munkástanácsok elküldik delegátusaikat a DIMÁVAG-ba, s F. Rudolf hangsúlyozta a résztvevők előtt, hogy „a megyei munkástanács összetételének megjavítása érdekében szükséges, hogy a diósgyőri gyárak nagyobb létszámban legyenek képviselve benne”.17 A délutáni órákban a DIMÁVAG kultúrtermében össze is jöttek a nagyüzemi és üzemi munkástanácsok küldöttjei. F. Rudolf itt újra megismételte a Megyei Munkástanács megerősítésére vonatkozó elképzeléseket, s az üzemi küldöttek — közöttük nem kevés MDP-tag — helyeselték azokat. Ebben feltehetőleg három körülmény játszott szerepet. Egyrészt a második Megyei Munkástanácsban valóban nem voltak ott a nagyüzemi munkásság küldöttei, másrészt a megyei munkástanácsba beküldeni tervezett személyek nagyobbik része közismert és több-kevesebb tekintéllyel rendelkező munkás, vagy értelmiségi párttag volt, végezetül sokak számára F. Rudolf az MDP megyei titkára volt és mint ilyent követték fenntartások nélkül. Az új munkástanács megalakításakor azonban mindenképpen számolni kellett a hivatalban levő második Megyei Munkástanács vezetőivel. A DIMÁVAG-beli gyűlésen ezért elhatározták, hogy egy delegáción keresztül kapcsolatba lépnek a munkástanács elnökével, hogy megbeszéljék vele az egyesülés körülményeit és feltételeit.18 Az F. Rudolf vezette háromtagú küldöttség felkereste a második Megyei Munkás- tanács elnökét a megyei tanács épületében és felkérték, hogy 29-én, az általa irányított testület tagjaival együtt jelenjen meg a DIMÁVAG-ban, hogy az egyesülést megbeszélhessék. Az elnök azonban közölte velük, hogy másnap a járási küldöttek részvételével megtartják a végleges munkástanácsot megválasztó gyűlést, „így nem valószínű, hogy ki tudnak jönni előzőleg”.19 Október 29-én a kora reggeli órákban egy szűkebb csoport kialakította az új munkástanács elnökségének személyi összetételére vonatkozó tervezetet, melyet F. Rudolf készített el és terjesztett elő. A tervezet szerint az új elnök a MÁV Igazgatóság munkás- tanácsának megyei munkástanácsba delegált tagja, helyettesei pedig a DIMÁVAG munkás- tanácsának elnöke, az NME egyik adjunktusa és a második Megyei Munkástanács elnöke lettek volna. E megbeszéléseken kijelölték a munkástanács egyes szakbizottságainak vezetőit is.20 F. Rudolfot a közellátási szakbizottság vezetői tisztjére jelölték, a munkás- tanács elnökségének tagjai azonban őt tekintették a testület tényleges vezetőjének.21 Személyének háttérbe vonásával azt kívánták elkerülni, nehogy politikai előélete miatt már az indulásnál megbuktassák a szerveződő munkástanácsot. Október 29-én délelőtt a DIMÁVAG kultúrtermében összegyűltek a nagyüzemi munkástanácsok küldöttei, de nem voltak ott a második Megyei Munkástanács vezetői. A küldöttek elfogadták az elnökség összetételére és a szakbizottságok vezetőire vonatkozó javaslatot.22 Eközben hír érkezett arról, hogy a második Megyei Munkástanács — a járási küldöttek jelenlétében — ülésezik, s az épület előtt tartózkodó tömegben hírek terjengenek arról, hogy Diósgyőrben puccsot készítenek elő a munkástanács megbuktatására. Mivel pedig a megyei tanács épületét fegyveres egyetemi hallgatók őrizték,és a második Megyei Munkástanács kereste a kapcsolatokat a Diákparlament hasonló politikai alapállást elfoglaló csoportjaival, a DIMÁVAG-beliek tartottak attól, hogy az egyetem is beavatkozik az eseményekbe, ellenük.23 F. Rudolféknak ekkor két tényezővel kellett számolniuk: a munkástanács választógyűlésre összegyűlt járási munkástanácsküldöttek és az épületben, meg az épület körül levő kisebb tömeg kommunistaellenességével, valamint a második Megyei Munkástanács vezetőinek pozícióféltésével. Helyzetüket, tárgyalási pozícióikat viszont javította az a 222
