Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Takács Béla: A sárospataki diáktűzoltóság története a XVIII-XIX. században
— ha az életbe kilépnek — ezen véghetetlenül üdvös intézménynek továbbfejlesztői és szószólói legyenek” — mondja a tűzoltóegylet működéséről készült évi jelentés. 8 A szükséges ismeretek elsajátítását és elmélyítését nagyban elősegítették a városi tűzoltókkal tartott közös gyakorlatok. Ennek köszönhető, hogy az ifjú egyesület három tűzesetnél eredményesen működött közre az oltási és mentési munkálatokban. Egyik esetben önállóan végezte feladatát. Lelkesedésben és fegyelemben nem volt hiány, ezek mintegy pótolták azokat a fölszerelési tárgyakat, amelyeket az első évben még nem tudtak beszerezni. Az év végére 80 tag közül még csak 30-an voltak teljesen felszerelve. Az egylet gondosan karbantartott felszerelését a régi tűzoltószertárban, a Berna sor melletti kis épületben helyezték el. Az egylet élénk működésének és pezsgő életének bizonyítéka volt a gyakori parancsnoksági gyűlés. Összesen 17 gyűlést tartottak az első évben, itt intézték az egylet ügyeit. Sajnos, az ülésekről vezetett jegyzőkönyvek az idők folyamán elvesztek. Volt mit intézni, hiszen a vásárolt felszerelés jóval túlhaladta a költségvetésben említett összeget: 1026 forintot költöttek el, és ezt a pénzt elő kellett teremteni. A tagsági díj kevés lett volna erre, ezért a polgári egylettel közös táncmulatságot rendeztek, ennek bevételéből, a pártoló tagoktól kapott, valamint a karácsonyi legáció alkalmával külön a tűzoltóegylet részére gyűjtött adományokból sikerült fedezni a költségeket. Az év végére már 100 Ft maradvány volt az egylet pénztárában. Nem volt tehát semmi baj a működéssel. Mitrovics Gyula közigazgató nyugodtan jelenthette az iskola főhatóságának: „az egylet tagjainak magokviseletében semmi olyat nem tapasztaltam, ami csak a legkisebb mértékben is ellenkeznék azon magatartással, melyet iskolai törvényeink egy főiskolai tag elé szabnak. A tűzoltó egylet tagjai, derék és erélyes parancsnokuk dr. Ballagj Géza tanár ur vezetése alatt úgy látszik: felfogták hivatásukat s szépen tudják összeegyeztetni e humánus kötelesség teljesítését iskolai teendőikkel.”49 A következő iskolai évben töretlen lelkesedéssel folytatta működését a tűzoltóegylet. Kitartó szorgalommal gyakorolták magukat a katonai „fordulatok és oszlopcsoportok elsajátításában”, valamint az év közben kiegészitett és tökéletesített tűzoltószerek kezelésében. Negyven gyakorlatot tartottak, hármat a városi egylettel közösen. A közös táncmulatságok, de még inkább a gyakorlatokra való ki- és bevonulás alkalmával csendültek fel — az időközben megszületett — „Tűzoltó induló” dallamai a harsány diáktorkokból. Az induló szövegét és dallamát Sz. Nagy József szerezte. A nyomtatásban megjelent, dr. Kun Zoltánnak ajánlott induló így hangzik: „Tűz van! Gyorsan! Rohanj a szertárhoz. Segélyre várakozz. Létrát, csáklyát Szerelj targoncára, Indulóra várva! Ha megjött a gyors segély, Fecskendőkkel útra kélj, Szereld gyorsan a gépeket, Hogy az oltást megkezdjed. Bőven ontsad a vizet, Fojtsd el vele a tüzet. S ha sikerült jól az oltás, Nyugovóra térhetsz Bajtárs!”s0 20
