Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Takács Béla: A sárospataki diáktűzoltóság története a XVIII-XIX. században
Az alakuló gyűlést 1880. szeptember 22-én tartották; 80 jog- és teológiai hallgató, gimnáziumi növendék lépett be itt a nagy reményekkel és elhatározásokkal induló egyletbe. Ezen a közgyűlésen választották meg a tisztikart is. Főparancsnok három évi időtartamra dr. Ballagj Géza lett, aki már eddig is segítésre kész szolgálatával kiérdemelte az ifjúság bizalmát. Az egylet orvosa — ebben a minőségben a parancsnokság tagja — dr. Kun Zoltán főiskolai orvos. Alparancsnok: Miskolczy László IV. éves jogász; mászóparancsnok: Boros Zsigmond IV. éves hittanhallgató; szivattyúsparancsnok: Erdélyi Zoltán IV. éves joghallgató; rendfenntartó-parancsnok: Horváth János IV. éves hittanhallgató; szertárnok és pénztárnok: Pásztor Sámuel IV. éves hittanhallgató. Ezenkívül a parancsnokságnak — az alapszabály értelmében — két köztűzoltó is tagja volt. Ezt a tisztséget Bornemissza Géza II. éves jogász és Hallgató János III. éves teológus töltötte be. A választásnál - amint láttuk - vigyáztak a paritás elvére. Mindkét akadémia ifjúsága egyenlő arányban képviseltette magát a parancsnokságban. Az alakuló gyűlésen vitatták meg az alapszabályokat, amelyet összeállítva, tervezet formájában, jóváhagyás végett a Köziskolai Székhez nyújtottak be. Az iskola elöljárósága az alapszabályzatot egy bizottságnak adta ki bírálatra, mely a következő jelentést adta a tervezettel kapcsolatban: „Bizottságot, e szabályok vizsgálata közben, főleg tanügyi és gazdasági szempontok vezérelték. Arra volt tehát tekintettel: nincs-e a szabályokban a leendő tagok, mint iskolai növendékek iránt, valami olyas követelés, a mely azokat elsőrendű teendőjükben, tanulási feladatuk teljesítésében akadályozhatná? Továbbá: nincs-e a tagsági jogok élvezése különösebb megterhelésekkel összekötve, a miket szegénysorsu tanulóink vagy éppen nem, vagy csak túlságos önmegerőltetés mellett viselhetnék el? Végre, ha nem kivántatik-e az egylet életbe lépéséhez főiskolánktól is valami jelentékenyebb áldozat és ha igen: akkor mily módon lenne az a legczélszerübben meghozandó? A szabályok tüzetes átvizsgálása után úgy vagyunk meggyőződve, hogy a főiskolai tűzoltó-egylet, úgy emberbaráti czéljánál, mint a test edzése és ügyesitésével járó foglalkozásánál fogva, csak előnyére válhatik tanuló ifjúságunknak, a nélkül, hogy azt szorosabb iskolai teendőiben akadályozná.”46 A bizottság kisebb-nagyobb, főleg stirális javításokat eszközölt az alapszabályok szövegében, s a szabályzatot a tanári karnak elfogadásra ajánlotta. A Köziskolai Szék 1880. október 2-án az alapszabályzatot jóváhagyta. Az alapszabályzatot, terjedelme miatt a jegyzetekben, teljes terjedelmében közöljük.47 A mintaszerűen összeállított alap- és szolgálati szabályzat azt mutatja, hogy a tagok komolyan vették a tűzoltói szolgálatot. Tisztában voltak azzal, hogy ilyen intézmény működéséhez nemcsak elhatározás, hanem kitartás és szigorú fegyelem is szükséges. Jutalmazásról nincs szó a szabályzatban, ellenben a komolytalan és felelőtlen tagokat megbüntették. A 8. §-ban levő, a bírságok behajtására vonatkozó „ünnepi számoláskor” kifejezés magyarázatra szorul. A pataki iskolában az évi díjak rendezése általában ünnepek után történt. Kölcsönt évközben a régi pataki diák „post festa”, vagyis ünnep utáni törlesztésre vett fel. Ebből a néha bizony szűkös pénzecskéből fizették a tűzoltóegylet tagjai a tagsági díjat, sőt az egyenruha csináltatásának költségeit is. Látjuk tehát, hogy a tűzoltó diák semmit sem kapott szolgálatáért, ennek ellenére mindent vállalt az egylet létrehozása érdekében. Alig érkeztek meg a felszerelések, azonnal hozzálátott az egylet a városi tűzoltók vezetése mellett a szükséges ismeretek elsajátításához. Hetenként kétszer, háromszor tartottak gyakorlatot, télen a tornacsarnokban, nyáron a szabadban. A kötelező gyakorlatokon kívül megtanulták a katonai mozdulatokat, a szerek, különösen a szivattyú szakszerű kezelését. A szigorú katonai fegyelemben végzett gyakorlatok mellett, „különös gond fordittatott arra, hogy a tagok megkedveljék a tűzoltói intézményt, hogy majdan 2 19
