Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Lehoczky Alfréd: Az ipari létszám alakulása és megoszlásának fő vonásai Borsod megyében a századforduló körül
JEGYZETEK [1] A tanulmányhoz elsősorban a Központi Statisztikai Közlemények vonatkozó köteteit használtuk. A következő kötetek tartalmaznak megyénkre vonatkozó adatokat: a) Az 1890. évi népszámlálás: Központi Statisztikai Közlemények (továbbiakban: KSK. Új folyam 11. kötet. b) 190Ö. évi népszámlálás: KSK. Új sorozat. 2. kötet (Foglalkozási megoszlás helységenként) 9. kötet (Foglalkozási megoszlás általában) 12. kötet (Vállalatok adatai) 15. kötet (Foglalkozási és demográfiai adatok) c) 1910. évi népszámlálás: KSK. Új sorozat. 48. kötet (Foglalkozási és vállalati adatok) 52. kötet (Foglalkozási és vállalati adatok) 56. kötet (Demográfiai adatok) [2] A Borsodot követő Zólyom megyében arányuk 74,5, Krassó-Szörény megyében 61,8, Nógrád megyében pedig 56,2%. Természetesen a városok arányai számos esetben felülmúlják a fentieket, de az ország összes városaiban arányuk csak 51,2%, az egész országot figyelembe véve pedig 38,8%. [3] Borsodon kívül a legnagyobb számú munkást foglalkoztattak a vasiparban Krassó-Szörény megyében (5282 fő), Zólyom megyében (4754 fő), Nógrád megyében (3167 fő) és Hunyad megyében (2030 fő). [4] Vö.: Berend T. Iván-Szuhay Miklós: A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848—1944. Budapest, 1973. 112-113. [5] Miskolcon kívül legtöbb kisiparos volt Mezőkövesden (364), Mezőcsáton (207), Diósgyőrött (193), Sajószentpéteren (149), Mezőkeresztesen (139) és Ózdon (109). [6] Külön kiemelendő, hogy mindegyik iparmedencében sajátos megoszlások figyelhetők meg. Az ipar területi elhelyezkedését tekintve (de az ipar ágazati megoszlását tekintve is) a borsodi medencéhez leginkább a Krassó-Szörény és Hunyad megyei viszonyok hasonlítanak. [7] Mindezt figyelembe véve, sokkal bonyolultabbnak tűnik a „munkásság nagy-miskolci tömbjének” kialakulása, mint ahogy azt Zádor Tibor beállítja. (Vö. HÓM. Évkönyv X. 1971. 279-280.) Véleményünk szerint az alapvető problémát éppen az jelenti, hogy e nagytömegű munkásság — részben eltérő részérdekei, részben pedig egyéb okokból következően - a kapitalizmus egész időszaka alatt nem tud „tömb”-bé válni. Minden bizonnyal helyesebb lenne e helyett a „halmaz” megjelölést használni. [8] Aliquander Ödön: Magyarország bánya- és kohóipara az 1912-1926. évben. Budapest, 1931. II. 305. [9] Bányászati és Kohászati Lapok (BKL) 1913. II. 919. [ 101 Vö.: Lehoczky Alfréd: A borsodi szénbányászat története. II. 108. [11] Uo. 112—113. L 1910-ben legtöbb osztrák állampolgár dolgozott Diósgyőrben (77 fő), Rudabányán (60 fő), Királdon (60 fő) és Disznóshorváton (54 fő). [12] Ez a tény is elősegítette, hogy a kereskedelmi és műszaki tisztviselők között egy látens ellentét élt. A központtól távoli vidéki üzemekben dolgozó műszaki tisztviselők észrevehető hátrányban voltak a fővárosban levő kereskedelmi tisztviselőkkel szemben. [13] Népszámlási adatok, 1910. [ 14 ] 1912-ben a bányászatban és kohászatban dolgozó altisztek száma a következőképpen oszlott meg: összes létszám: 129 fő szakiskolát végezettek: 48 fő nem végzettek: 81 fő (Aliquander i. m.: II. 259.) [15] LKM. Irattár. Régi ir. Statisztikák. [16] A tanoncok megoszlása az ózdi térségben az 1909/1910-es tanévben Előkészítő osztály: 22 fő I. osztály: 42 fő II. osztály: 30 fő összesen: 94 fő (R-S VRT. nép- és iparostanonc-iskoláinak értesítője. Salgótarján, 1910. 110.) 159
