Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Lehoczky Alfréd: Az ipari létszám alakulása és megoszlásának fő vonásai Borsod megyében a századforduló körül
[17] Az iparostanoncnok minőségére, képzettségére fényt vet, hogy 1900-ban 180 olyan tanuló volt Miskolcon, aki nem végezte el a 6 elemit. Közülük 26-an négy-öt, 69-en három, 55-en egy-két osztályt végeztek, 30 fő pedig analfabéta volt. A 180 fő' közül 130 falusi, 50 pedig miskolci illetőségű. (Szabadság, 1900. január 17.) [18] Az adatokat a vonatkozó népszámlálás alapján közöljük. [19] Szemléletesen jelzi a folyamatot Nógrád megye története: „Irtózatos kényszer, az életfenntartás vitte a nincstelen zsellért a földesúri kizsákmányolásból a tőkés kizsákmányolásba. Félve lépte át az üzemek, gyárak kapuját, borzongva szállt le a bányák sötét mélyébe. Kétlakin, lélekben parasztként. Visszavágyva a régit, indult meg az új úton.” A helyi népesség lassú iparba áramlása Salgótarján térségében is kimutatható. A Salgótaijáni Rt. 1865 és 1872 között 5064 munkást vett fel. Magyarországról való volt 3320, külföldi (Ausztria-Csehország- Poroszország) 1744. De a hazai munkások zöme az északi megyékből való, Nógrád megyéből mindössze 134 bányamunkást vettek fel. (Nógrád megye története. 2. kötet. 1848—1919. Salgótarján, 130.) [ 20 ] Kerületi Iparkamara a problémát érzékelve leszögezte, hogy a „magyar viszonyok” olyan bért nem bírnak el, melyből „vagyont” lehetne gyűjteni. Sőt: meg a természetes, a megélhetést jelentő jobb viszonyok sem biztosíthatók. (Kér. Ip. Kam. jel. 1903.) [21] A kivándorlás mellett ez is szerepet játszott az északi megyék lélekszámúnak csökkenésében. Az északi megyék volt bánya-és vasgyártó városainak elnéptelenedésére néhány adat (népesség száma 1861-ben és 1900-ban): Mecenzéf: 3473-2800; Felsőmecenzéf: 1613-1410;Rudnok:1019—780; Aranyida: 1407-1043; Szomolnok: 2633—2553. A gölmicbányai járás: 20 114-19 051. (Népszámlálás, 1900.) (Vö. még: Grünwald Béla: Zólyom megye. Budapest, 1891.) [22] 1852-53-ban a 280 munkás közül 31 volt külföldi, 134 Magyarország különböző területéről való, 98 fő Ózd környékén, 17 pedig az Ózdon lakók száma. (Vö.: Kóródi József: A borsodi iparvidék. Budapest, 1951. 22.) [23] Az ózdi létszámra vonatkozó adatokat az ózdi gyár társládájának anyakönyvéből vettük. (O. L. RMST. lt.) [24] Az 1900-as és 1910-es népszámlálás adatai alapján. [25] Az adatokat a népszámlálás alapján közöljük. Agyár létszámában és a népesség megoszlásában bizonyos eltérések adódnak, mert a felvétel két külön fázisban történt, másfelől pedig a lakóhelyeket nem lehetett mindig azonosítani. [26] Vö. Thirring Gusztáv: A magyarországi kivándorlás és a külföldi magyarok. Budapest, 1904. [27] Az 1900-as és 1910-es népszámlálás adatai alapján. Itt a községek azonosítása még nehezebb, mert sok munkás távoli helyekről dolgozott a gyárban. [28] Adatainkat elsősorban az alábbi forrásból vettük: Magyar Statisztikai Közlemények, Új sorozat, 67. k. Ahol forrást nem közlünk, az adatok e műből származnak. [29] Kér. Ip. Kam. jelentése. 1890. [30] A kivándorlási hullámot minden bizonnyal erősítette az ottani bánya megszűnése. (Vö. Lehoczky Alfréd: A borsodi szénbányászat története II. 65-66.) [31] BAZ.rn.lt. Ai. jel. 1904. [32] Vö.: Thirring Gusztáv: A magyarországi kivándorlás és a külföldi magyarok. Budapest, 1904. [33] Vö.: Miskolci Napló, Ellenzék vonatkozó lapszámai. [34] A kérdéssel foglalkozott Tarnay Gyula alispán előterjesztésében: A kivándorlás és a községi háztartás rendezése. Miskolc, 1902. [35] Ip. Kam. jel. 1902. [36] Miklós Ödön: Negyedszázad a magyar közéletben. I—II. Budapest, 1906. Budapesttől Chicágóig és tovább. (1893) I. 364. és 415. [37] Uo. Miklós Ödön kifejtette, hogy Amerika számára minden kivándorló képzetlen munkás („nyersmunkás”) legkevesebb 1000 dollár értéket képvisel. E nyers munkaerő értékét 1902-ben az amerikai közgazdászok 4000 dollárban határozták meg. [38] Kér. Ip. Kam. jel. 1904. A Kerületi Iparkamara szerint a kivándorlás által nagymértékben érintett területek pénzintézetei „az amerikai tőkebetétei által oly mérvben tétettek, hogy azokat kellőleg kihelyezni nem képesek”. [39] Huszadik Század, 1913. I. 580. [40] Miskolci Napló, 1902. [41] Ip. Kam. jel. 1902. [42] Vö.: BAZ. megyei lt. Ai. jel. 1900. A Kereskedelmi és Iparkamara 1901-ben megállapította, hogy „a szegény munkásosztály szerfelett megérezte az alakulás romboló hatását”, sok az elbocsátás és növekedett a kivándorlók között az ipari munkások aránya. (Kér. Ip. Kam. jel. 1901.) 160
