Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Lehoczky Alfréd: Az ipari létszám alakulása és megoszlásának fő vonásai Borsod megyében a századforduló körül
zamosan növekszik a katolikusok és zsidók száma, s csökken a protestánsok aránya. Ózd vidékén az addig homogén katolikus népesség kiegészül protestáns, főleg evangélikus népességgel, hiszen a betelepülő szlovák népesség többsége evangélikus volt. Ózdon és Diósgyőrben is templomokat építenek számukra. A vallási, illetve az egyházi keret a korábbi tradíciók és kötelékrendszerek megőrzésének és erősítésének eszközévé válik. Az ipari tevékenység bonyolult rendszere megkövetelte az ennek megfelelő kommunikációt. Az első időszakban ez úgy egyenlítődött ki, hogy a legfontosabb szerszámok és műveletek neveit a mesterektől, az idegenből jött szakemberektől vették át a munkások. A bánya- és ipartelepeken a német és a szláv eszköz- és műveletnevek mindmáig ható nyomokat hagytak.64 A folyamat során azonban a gazdagabb információ-csere elengedhetetlenné vált, s ez a magyar nyelv terjedését és terjesztését kívánta. Ez a természetes folyamat viszonyaink között politikai töltést kapott, s a türelmetlen magyarosítástól, a különbözőség felszámolásának nacionalista túlhajtásától vált meghatározottá. Ezzel a tendenciával lépten-nyomon találkozunk a század elején. A honosítások, a névmagyarosítások különösen erőteljesek voltak a század elején Diósgyőrött.65 Kisebb mértékben Ózdon is jelentkezik a tendencia, de a Rimamurányi, melynek jelentős üzemei voltak nemzetiségi területeken, türelmesebb politikát alkalmazott e téren is. Az iskolákban, a kulturális intézményekben a magyarosítás általában érvényesült. A különböző hatások eredményeként — amiben szerepet játszott a törzsgyökeressé váló szlovák népesség új helyzetbe való asszimilációs törekvése is — 1910-re a szlovák anyanyelvű népesség Borsod megyében tízezerről négyezerre csökken. A nacionalista demagógia talán sehol nem lepleződött le olyan kézenfekvőén, mint ezeken a bánya- és ipartelepeken. A magyar uralkodó osztályok a hazafiatlanság bélyegét két rétegre sütötték rá előszeretettel: az elégedetlenkedő nemzetiségekre és az elégedetlen munkásokra. Borsod megyében — mint látni fogjuk — olyan helyzet alakult ki, hogy a „jó hazafiak” éppen a telepített szlovák és más munkások voltak - akik helyzetükből következően kevésbé voltak kénytelenek sztrájkharcot folytatni —, míg a „magyar bányászok”, akik helyzetük javításáért küzdeni voltak kénytelenek, „hazafiatlanokká” váltak. Miskolc fejlődésében külön kiemelendő a zsidóság szerepe. Míg a feudális kötöttségek idején Miskolcon alig található zsidó népesség, a 19. század közepén beáramlásuk rendkívül gyors ütemű.66 1868-ban már a népesség 22,2%-a zsidó a városban. Arányuk 1880-ban 24,5%-ra növekszik. A város gyors fejlődése következtében az arány 1900-ra 19,8%-ra csökken, de 1910-re újra 22%-ra emelkedik.67 A zsidóság kezdetben — mivel a kereskedelem a görög kereskedők privilégiuma volt — elsősorban a kisiparban tömörült. Miután azonban a görög kereskedők versenyképtelenekké váltak, lassan a kereskedelemben is a zsidó népesség játszotta a főszerepet. A zsidóság Miskolcon alapvetően négy nagyobb rétegre tagozódott: a meggazdagodott iparosok és kereskedők (illetve pénzemberek) szűk csoportja, a szabad foglalkozásúak (főleg ügyvédek) jelentékeny csoportja, az önálló kisiparosok és kereskedők nagy száma, valamint az előbbi ágazatokban dolgozó segédszemélyzet nagy csoportjai. A zsidóság sajátos elkülönülésben él, helyzetére a kispolgári szokások jellemzőek. A városon belüli arányuk változása és növekedése elsősorban beáramlás következménye; természetes szaporulata már elvesztette korábbi dinamizmusát. *** Az ipari bázissal együtt az első világháború időszakára kialakult Borsod megyében a munkásság alapvető magja is. E helyzet a kapitalizmus további időszakában bizonyos változásokon még átmegy, de lényeges módosulás már nem történik. így a tárgyalt időszak a munkásság helyzetének megértéséhez nélkülözhetetlen kiindulópontul szolgál. 158
