Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Lehoczky Alfréd: Az ipari létszám alakulása és megoszlásának fő vonásai Borsod megyében a századforduló körül
illetve az ipar már vázolt területi és ágazati megoszlásától meghatározott, másfelől pedig a megye társadalmi szerkezete általa alakul át. Az ipari létszám kialakulása csak a magyarországi viszonyok általános összefüggései alapján érthető meg. A népesség területi eloszlását, a feudális település-szerkezetet — a 19. század második felében — a gyáripar koncentrációja feszíti szét leginkább, melynek nyomán a népesség nagyarányú horizontális helyzetváltoztatása (migrációja) következik be. A vándormozgalom három szinten jelentkezik: elsősorban a mikrokömyezetben (megyén belül), másodsorban a megye határain túl (országos keretekben), s végül — egyre fokozódó mértékben — az ország határait túllépve zajlik (emigráció). Borsod megyében 1890-ben a népesség 72,22%-a született helyben. Arányuk 1900-ra 66,41%-ra csökken, vagyis a mozgás fokozódó tendenciát tükröz. A megyén belüli migrációra 1890-ben 15,08% jut, s 1900-ra alig változik (15,93%). A megyébe történő bevándorlás az 1890-es 12,06%-ról 1900-ra 16,40%-ra növekszik, tehát megelőzi a megyén belüli mozgást.18 Az emigráció (kivándorlás) a megyét a 19. században számba- jöhető mértékben még nem érintette. A migrációs folyamat azonban nem olyan egysíkú, mint első pillanatban hinnénk. Megfigyelhetjük ugyanis, hogy a vándorlási különbözetek igen nagy kölcsönös vándorlás eredményeként születtek. Az elvándorlás két okkal magyarázható: egyik, hogy a nagyfokú migráció nem csupán az ipar hatásaként jön létre, hanem a mezőgazdaság birtokszerkezetének változása, a nagybirtok munkaerőigényeinek hatására is. így természetes például, hogy a szabolcsi nagybirtokok — melyek a 19. század végén térnek át a sok munkaerőt igénylő dohánytermesztésre — jelentős tömegű embert vonzanak a térségbe. Az igényt csak fokozza a folyó-szabályozások és láp-lecsapolások nyomán megnőtt művelt földterület. A fentiek hatására Szabolcs megye 1900-ban Borsoddal szemben pozitív vándorlási különbözettél jelentkezik. A zempléni szőlőművelés ugyancsak sok embert vonz a megyéből. Az elvándorlás másik oka az eredeti lakóhelyre történő visszavándorlás. Az északi megyékből Borsodba jövő munkások egy része, miután kisebb összeget megtakarított, visszamegy eredeti lakóhelyére. (Akárcsak Amerikából.) A Borsodban született gyermek ott már bevándorlónak számít. Mindez jelzi a népesség századvégi erőteljes mozgását, s főleg a kialakuló ipari népesség meglehetősen képlékeny állapotát. Borsod megye összességében azon területek közé tartozott, mely — jelentős ipara következtében — a migrációs folyamat egyik lecsapódási területe lett, s így a kevés megyék egyike, ahol a vándorlási különbözet pozitív eredményt hozott. A megye ipari munkásságának ez a vándorlási különbözet az egyik lényeges forrása. A megyék közötti vándorlási különbözet Borsod megye javára a 19. század három utolsó évtizedében növekvő arányt mutat: 1880-ban 2097 fő, 1890-ben már 9322 fő, 1900-ban pedig 11 304 fő. Az 1900-as évet alapul véve az ország egyes területei és Borsod megye között az alábbi népességcsere volt jellemző: Ide- El- Különbség Megnevezés köítözó'k költözők +ÉNY-i megyék 4 323 1 641 2 682 ÉK-i megyek 22 035 10 870 11 165 Dunántúl 1 313 728 585 Duna-Tisza köze 9 219 11 749 2530 Tiszántúl 5 217 6 140 923 Tisza- Maros szög 864 757 107 Erdély 730 445 285 Horvátország 98 165 67 összesen: 43 799 32 495 + 11 304
