Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Lehoczky Alfréd: Az ipari létszám alakulása és megoszlásának fő vonásai Borsod megyében a századforduló körül
Természetesen a kép még hangsúlyozottabb, ha a segédszemélyzet alapján nézzük a két területet. Vállalat Létszám Arány (%) nagysága Borsod Miskolc Borsod Miskolc 1-5 segédszem. 1896 1482 20,6 44,7 6-10 segédszem. 198 474 2,1 14,4 11-20 segédszem. 66 308 0,7 9,3 20-nál több 7373 1049 76,6 31,6 összesen: 9533 3313 100,0 100,0 Miskolcon a nagyipari munkások száma szembetűnően alacsony, s ez nemcsak Borsod megyéhez képest mondható el, hanem az ország összes városainak arányához (52,6%), sőt az országos átlaghoz (38,8%) képest is. Miskolc legnagyobb vállalata a MÁV- műhely, mely 568 munkással dolgozott. A század elején (1900 és 1910 között) növekedett a vállalkozások száma: a megyében 3490-ről 4127-re (118,3), Miskolcon pedig 1857-ről 2081-re (112,1%). A segédszemélyzet száma a fenti időszakban a megyében 9623-ról 12 741-re emelkedett (132,4%), Miskolcon pedig 3313-ról 5090-re (153,6%). Miskolcon tehát a vállalkozások kisebb mértékű növekedésével párhuzamosan erőteljesebb koncentráció tapasztalható. E folyamat erősítette a helyzetet, hogy a kisiparon belül a több segéddel dolgozó iparosok száma és főleg aránya jelentős mértékben nagyobb Miskolcon, mint a megyében. Ez a fejlődés a nagyipar felé mutat, de a „bűvös határt” — a 20 főt - csak kevés vállalkozás tudja túlhaladni. Ennek ellenére a századelő tíz éve alatt a nagyipari munkások részaránya a segédszemélyzetből 31,7%-ról 42,1%-ra növekszik. Mindez nem változtat azonban a város kisipari jellegén. Borsod megyében — Miskolcon kívül — 56 olyan települést találunk, ahol legalább húsz kisiparos dolgozott, 13 helyen volt legalább ötven kisiparos, és csak hat település volt, ahol létszámuk meghaladta a százat. A kisiparosok zöme egyedül, segédszemélyzet nélkül dolgozott.5 Az ipar jellegének ilyen alakulása, hogy ti. az ország leginkább nagyipari megyéje, olyan székhely-várossal bír, melyet nyugodtan sorolhatunk az ország inkább kisipari városai közé, az egyik szembetűnő ellentmondás, amit a munkásmozgalom alakulásánál minduntalan figyelembe kell vennünk. Az ipar területi elhelyezkedése a megyében Az ipar helyzetének megítélésében a másik tényező, melyre a figyelmet fel szeretnénk hívni: a nagyipar területi elhelyezkedése Borsod megyében, ami jelentősen eltér az ország más (salgótarjáni, tatai, pécsi) iparmedencéitől. A borsodi iparmedence területe nagy kiterjedésű, nem egyetlen centrum alkotja: viszonylag három önálló alrégiót különíthetünk el. Az első a Miskolc—diósgyőri, a másik az ózdi, míg a harmadik a rendkívül szórt jelleget mutató Közép-Sajó vidék. Míg a salgótarjáni, tatai és pécsi medencék befoghatok egy-egy 15 km-es sugarú körbe, addig a borsodi iparmedence három ilyen kört alkot.6 A három terület a nagyipari létszámból 1900-ban, illetve 1910-ben a következő arányban részesedett: 135
