Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Lehoczky Alfréd: Az ipari létszám alakulása és megoszlásának fő vonásai Borsod megyében a századforduló körül
TERÜLET fő 1900 % fő 1910 % 1900 = 100% Miskolc-diósgyőri 6316 48,7 9361 51,8 148,2 Közép-Sajó vidék 2441 18,8 2938 16,3 120,4 Ózd vidéke 4214 32,5 5771 31,9 136,9 összesen: 12971 100,0 18070 100,0 139,3 Mindegyik körzet olyan tekintélyes számú nagyipari létszámmal rendelkezik, ami jelentőségüket és súlyukat aláhúzza. A század elején — mint a fenti számok mutatják — az egyes területek között némi eltolódás következik be. Számunkra most az egyes körzetek jellemzőinek számbavétele a lényeges. A Miskolc-diósgyőri körzet centrális helyzeténél és létszámánál fogva is a legjelentősebb. Ha a fenti nagyipari létszámhoz hozzászámítjuk a 2244 miskolci kisipari munkást is, akkor ez a szám különösen figyelemre méltó (összesen 8560 fő). A körzet első sajátossága az ipari munkások különböző vállalati kategóriák közötti eloszlása. A munkások — a vállalatok nagyságát alapul véve — a következőképpen oszlanak meg: Kisipari vállalatok 2244 fő 26,2% Kisüzemek (20—100 fő) 402 fő 4,7 % Középüzemek (100—1000 fő) 1467 fő 17,1% Nagyüzemek (1000 fő fölött) 4447 fő 52,0% összesen: 8560 fő 100,0% A megye kisipari munkásainak zöme ide (Miskolcra) koncentrálódik. A kis- és középüzemek viszonylag kevés munkást foglalkoztatnak, míg a diósgyőri gyár az egész létszám több mint felével rendelkezik. A körzetben a nagyipari létszám a század elején erőteljesen növekszik (148,2%), s a megye nagyipari munkásainak több mint a fele (51,8%) itt dolgozik. Ebben a diósgyőri és a miskolci fejlődés egyaránt szerepet játszik. A második kiemelhető sajátossága e körzetnek, hogy a területileg egymáshoz közelfekvő, sőt bonyolultan összefonódó ipar (munkahely—lakóhely) közigazgatásilag mereven elhatárolódik egymástól. Ez az elhatárolás egyre inkább mesterségesen fenntartott; a természetes folyamatnak jogi eszközökkel állják útját. Egy további sajátosság, hogy a munkások 67,4%-a állami (kincstári) vállalatnál dolgozik. Ez a hármas megosztottság (a kis- és nagyipari jelleg, a közigazgatási elhatárolódás, valamint a vállalatok magán- és kincstári tulajdona) nyomja rá a bélyegét e terület iparára és munkáslétszámára.7 Az ózdi körzet négyezret meghaladó nagyipari munkásával ugyancsak jelentős. A kisipari munkások száma itt alárendelt szerepet játszik. A körzet két sajátosságára hívjuk fel a figyelmet. Az egyik a nagyipari üzemek tulajdonos szerinti megoszlása: e területen a Rimamurányinak hegemón szerepe van: a nagyipari létszám 79,9%-a e vállalat kötelékébe tartozik. Két vasgyára, két szénbányája volt itt a Rimamurányinak, s hozzá tartozott a két kisüzem (a téglagyár és az élelmezési vállalat) is. Egyetlen jelentős üzem volt (a királdi bánya), mely a MÁK tulajdona. A Rimamurányi hegemón szerepe rányomta a bélyegét az ózdi medence ipari munkásságának minden irányú helyzetére. A század elején a fejlődés üteme elmarad a Miskolc-diósgyőri körzet mögött (136,9%), s ezzel a megye nagyipari létszámából való részesedése is csökken valamelyest (— 0,6%). A másik sajátosság: az ipartelepek viszonylag erőteljes tagoltsága, illetve a középüzemek szerepe. Kisüzem e területen (az említett kettőn kívül) nem működött. A közép136
