Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)

Seres Péterné: Az intézményes tanoncképzés megszervezése Miskolcon 1872 után

valamint munkásságra szoktatni”.43 - A megfelelő szakképzés elméletének és gyakorta - tának megszereztetésére, a szakmunkás tudására ez az egy kiképezni” szó található az egész ipartörvényben, a minimum és maximum, valamint a „hogyanok” legcsekélyebb megközelítése nélkül. így érhette a mestereket gyakran az a nem alaptalan vád, hogy a tanoncot nem tanítani akarják, hanem ingyen cselédet szegődtettek vele. A szakképzés szakmai oldala így kicsúszott a tanonciskolák kezéből, a legminimálisabb befolyást sem tudták rá gyakorolni. A szabályosan szegődött tanoncot az ipartörvény igyekezett megvédeni a mesterek visszaéléseitől, kimondta például, hogy a tanoncot csak iparűzéshez szükséges munkáknál lehet alkalmazni, cselédszolgálatra nem. Az ilyen rendelkezésnek azonban kellő ellenőrzés hiányában foganatja nem volt.

Körülhatárolta a törvény a tanonc foglalkoztatásának munkaidejét is. A fiatal gyermekek egészségének megóvását célozta az az intézkedés is, hogy 12 évnél fiatalabb gyereket tanoncnak csak az iparhatóság engedélyével lehet felvenni. Ezeket a gyerekeket 14 éves korig 10 órai munkára, a 14 évesnél idősebbet 12 órai munkára lehetett kötelezni. A munkaidőbe beleértendő az iskolában eltöltött idő is. Kimondta azt is a törvény, hogy munka közben délelőtt és délután félórai, délben 1 órai szünetet kell tartani, és ügyelni arra, hogy a tanonc testi erejének megfeleljen a munka. A tanonc testi épségének védelmében a törvény megtiltotta az éjjeli — este 9-től reggel 5-ig tartó — munkát, kivéve a 15 éven felülieket, akik éjjel termelőüzemben dolgoztak, de itt is csak a munkaidő felére. Ennek ellenére a korabeli felmérések a tanoncnok munkaidejéről siralmas képet mutatnak.

Az ipariskola igazgatója 1890. január 20-án készített jelentést a tanoncok munkaidejéről.44 A jelentés szerint általában reggel 5 órától este 9—10 óráig dolgoznak, délben 1 órai pihenővel, azaz 15—16 órát. Kivétel a pékek, akik délután 4 órától másnap déli 12 óráig dolgoznak, valamint a hentesek és mészárosok, akik éjjel 2—3 órától este 9—10-ig, vasárnap pedig reggel 4 órától másnap éjfélig, húsz órát egyfolytában. Az igazgató szerint a „rendesnél” kevesebbet az asztalosok és nyomdászok dolgoznak, mert ők csak tizennégy órát, reggel 5 órától este hétig termelnek. Az igazgató azt is megállapította, hogy a munkaidő beosztásánál a 14 éven aluli tanoncokkal sem tesznek kivételt. A jelentés legszomorúbb része, hogy a város számon kérte az iskola igazgatójától, hogy korábban nem tett jelentést, s az igazgató azzal védekezett, hogy a bajok orvoslására nem is gondolt, hiszen a munkából a tanoncot nem lehet elvonni, mert akkor nem tanulja meg a szakmát. Azt is világosan felismerte, hogy a mesterek nem szegődtetnének tanoncot, ha éjszaka nem dolgoztathatnák.

így válik érthetővé a tanonciskolái oktatók egyik leggyakoribb panasza, hogy a tanoncok figyelmetlenek, legnagyobb részük elaludt az órán, és eredménytelenség esetén mindig fáradtságra hivatkoztak.

A tanoncok egészségi állapota komoly aggodalmat váltott ki a kortárs szakemberekből is. Dr. Edelmann Menyhért orvos figyelemre méltó cikket írt az inasok egészségi állapotáról.45 Körorvosi prakszisa során megállapította, hogy a tanoncok nem alszanak rendesen, ami kevés alvásidejük van a hosszú éjszakai munka után, azt sem megfelelő körülmények között töltik, legtöbbnek még ágya sincs. A piszkos, szellőzetlen műhelyben alszanak, minimális tisztálkodás nélkül, ezért 90%-uk bőrbetegségben szenved, mellyel egymást fertőzik. A korukhoz nem való nehéz testi munka mellett sanyargatja őket a sok verés is, amit el kell viselniük. Érdekes megállapítása a nyitott szemmel járó orvosnak, hogy a tanoncoknak egyetlen lehetősége marad, felszabadulása után kamatostól visszaadni mindezt a következő generációnak, s így a bánásmód a tanoncnak nemcsak a testét, a szellemét is megnyomorította. A cikk a megoldásra is javaslatot tesz, hatékony egészségügyi ellenőrzést követel, s az iparhatóság felelősségét a szerződések megkötésénél.

109