Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Seres Péterné: Az intézményes tanoncképzés megszervezése Miskolcon 1872 után
Sajnos, a javaslata nem valósult meg, a szerződéseknek a továbbiakban sem volt kikötése az egészségügyi és szociális minimumnak megfelelő környezet. Dózsa János — ugyancsak az Iparoktatás hasábjain írt cikkében — megoldásként az inasotthonok felállítását javasolta, melyek az állam által fenntartott kollégiumok lettek volna, ennek azonban anyagi bázis hiányában nem volt reális alapja.46 A miskolci MÁV Járműjavító sikeresen próbálkozott egy ilyen kollégiummal, jó hírnévnek örvendő bentlakásos tanonciskolát nyitott székely fiúknak, akik teljes ellátást, még vasárnapi zsebpént is kaptak. A fizikailag legyengült, rosszul táplált gyermekeket hamar elérte a betegség. A fertőző betegségek elleni védőoltásokra kötelező lett volna a tanoncot elküldeni, az elsőfokú iparhatóság ennek ellenére sok esetben utasította el a tanoncszerződés elfogadását, mert az oltási bizonyítványokat nem tudták bemutatni. S ha megbetegedett a tanonc, segítségre akkor sem számíthatott. A törvény értelmében a mester, ha háza népéhez tartozik a tanonc, akkor köteles ápolásban részesíteni, ez azonban tág fogalom, s nem tartalmaz sem az orvosra, sem a gyógyszerekre, sem a munka alóli mentesítésre vonatkozó megszorításokat. S még ez a csekélység is csak a háznéphez tartozónak járt, ezért azt az árat kellett fizetnie, hogy 18 éves koráig a mester házi fegyelme alatt állt. A büntető törvénykönyv, az 1878. évi V. te. 313. §-a értelmében a házi fegyelem alatt állók a testi sértés miatt bírósági feljelentéssel nem élhettek. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a tanoncne- velés alapvető módszere a verés volt. A fentiekben vázolt nehéz sorsú tanoncokat a kirekesztettség is sújtotta, nem tartoztak sehová, nem törődött senki az érdekvédelmükkel, az iparos ifjúság szervezkedéseiben nem vettek részt. A szervezett munkásság sem tudott ekkor még a tanoncokkal hatékonyan foglalkozni. Ennek egyik oka az volt, hogy a gyárakban dolgozó, sokkal nagyobb számú proletárgyermek sorsa is elegendő problémát jelentett, ezeknek a sorsa sokszor nehezebb volt, mint a kisiparos tanoncoké. A másik ok a tanonc elszigeteltsége volt, hiszen a mester házából csak este, a tanonciskolába szabadult, szórakozásra, művelődésre nem is gondolhatott. A gyári munkásokkal, illetve a gyárban dolgozó hasonló korú gyerekekkel összetalálkoznia emellett az életmód mellett teljesen kizárt volt. A fentiekben vázolt életkörülménybeli és oktatási problémákat ismerve, természetesnek tűnik, hogy az ilyen módon felnőtt tanonc nem volt alkalmas arra, hogy a gyáripar mellett meghúzódó, specializálódott kisipart teremtsen, olyan mester legyen, aki megbirkózik az új anyagokkal és technológiákkal, s így viszonylagosan versenyképes. A megfelelő képzettség hiánya nemcsak az önálló életre tette képtelenné ezt a nemzedéket, hanem arra is, hogy a modern gyáripar szakmunkáselitje váljék belőle. JEGYZETEK [1] Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár (továbbiakban: BAZmLt.) Miskolc város Levéltára (továbbiakban: MvLt.) Közgyűlési jegyzőkönyvek (továbbiakban: Kgy. jkv.) 13/kgy. 1872. [2] BAZmLt. Tanácsülésijegyzó'könyvek (továbbiakban: Tan. jkv.) 423/tan. 1872. [3] BAZmLt. MvLt. Kgy. jkv. 41/kgy. 1873. [4] BAZmLt. MvLt. Tan. jkv. 521/tan. 1873. [5] Uo. 662/tan. 1873. [6] BAZmLt. MvLt. Tanácsi iratok (továbbiakban: Tan. ir.) 811/1874. [7] Uo. 947/1874. [8] Uo. 258/1874. [9] Uo. 18. § [10] Irálytan = stílustan. A magyar nyelv értelmező' szótára III. kötet. Bp. 1965. 524. old. [11] Gálffy Ignác: A Miskolci ipariskola története és szervezete 1874-1885. Miskolc, 1885. [12] BAZmLt. MvLt. Tan. jkv. 43/tan. 1874. 110
