Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Seres Péterné: Az intézményes tanoncképzés megszervezése Miskolcon 1872 után
AZ INTÉZMÉNYES TANONCKÉPZÉS MEGSZERVEZÉSE MISKOLCON 1872 UTÁN SERESPÉTERNÉ Magyarországon 1890-re az ipari termelés nagyobbik felét már a gyáripar adta. Kialakult ezzel egyidőben a munkásosztály magva, és lezárult a munkásmozgalom első szakasza. Az 1867—1890 közötti időszak a tanoncképzés szempontjából is döntő jelentőségű, átmenet a céhrendszerből a gyáriparba; az újfajta igényeket kielégítő szakképzés kialakulásának kora. Ez az időszak az ellentétes érdekek összeütközése, a szakképzés különböző formáinak megvalósítása, az egységesítési törekvések története. Az egységes intézményesített tanoncképzés megvalósítására az. állam 1872-ben tett először kísérletet. Az 1872. évi 8. te. — az első ipartörvény — feloszlatta a céheket, s helyette szakirányú ipartársulatok alakítását tűzte ki célul. Az ipartársulatok a mestereknek és iparosoknak a kézművesipar fejlesztése érdekében létrehozott társulásai voltak. Az állam célja az volt, hogy a céhrendszer felbomlását lassító törekvések ellenére adminisztratív eszközökkel szorgalmazzák a társulatok alakítását. A társulat ugyanis alapszabály készítésére kötelezett, tehát államilag ellenőrizhető egyesületi jellegű intézmény volt. A társulatokon keresztül megvalósuló iparigazgatás, mint az igazgatás bármely más ága, az önkormányzat hatáskörébe tartozott. A törvény a tanoncképzés gyakorlati oldalát az iparosokra bízta, az elméleti alapfokú képzés koordinálását azonban az önkormányzatra. A képzéshez szükséges anyagi forrásokat az ipartörvényben előírt büntetéspénzek és a társulatok önkéntes hozzájárulásai adták. A törvény a hozzájárulások mértékét nem szabályozta, az önkéntes adományokra pedig semmi biztosíték nem volt. Az oktatás kérdésével így, az iparosoktól minduntalan akadályoztatva, a városi önkormányzat önerejére támaszkodva próbálkozott. Miskolc város tanácsa, mint 1. fokú iparhatóság, a tanoncképzés ügyével 1872. január 23-án foglalkozott először.1 A Kereskedelmi és Iparkamara kezdeményezésére a Kamara székhelyén, Kassán értekezlet ült össze az ipariskolák felállításának megtárgyalására. Az értekezleten elhangzottakat a város felhasználni nem tudta, tekintettel arra, hogy a Kamara közép- és felsőfokú iskolák felállítására tett javaslatot, s erre fedezet hiányában lehetőség nem volt. A város a tanoncképzés céljára 600,— Ft-ot tervezett be az 1873-as költségvetésbe, s a nevelésügyi szakosztályra bízta, hogy kidolgozza az iskola létrehozásának lehetséges módozatait. A Kereskedelmi és Iparkamara később is felhasználta a lehetőségeit, hogy beleszóljon az ipariskola működésébe. 1872 októberében eljuttatott a városhoz egy szabályrendelet-tervezetet, s kérte, hogy annak alapján indítsa meg a város az iparoktatást.2 Pénzbeli támogatást azonban nem adtak. A nevelésügyi szakosztály 1873. február 12-én terjesztette be a jelentését az iparoktatás megindításának lehetőségeiről.3 A szakosztály arra a megállapításra jutott, hogy egy 7 99
