Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében
élére állhassanak az eseményeknek. E koncepciónak ugyanis csak egyik eleme valósult meg a gyakorlatban: a kommunisták engedtek a nyomásnak, az alapkérdésekben elfoglalt elvi álláspont feladásával — ahelyett, hogy a meggyengült, de még létező és nem csekély forradalmi erők aktivizálására törekedtek volna — gyakorlatilag lefegyverezték magukat, de az események élére állni, kommunista platformon, a megyében sehol sem sikerült. Az első üzemi munkástanácsok csatlakoztak a sztrájkfelhíváshoz, még akkor is, ha kommunisták irányították e testületeket, vagy jelentős súllyal rendelkeztek azokban. A munkástanácsok felelősen gondolkodó tagjainak és a még ott levő kommunistáknak az erőfeszítései arra irányultak — véleményünk szerint az adott erőviszonyokat számba véve csak ez volt az egyedüli járható út —, hogy az üzemek leállását tervszerűvé tegyék. A tervszerű leállás olyan üzemeknél, mint a BVK, vagy a kohászati vállalatok, alapvető jelentőségű volt. Ezenkívül megkísérelték, hogy megvédjék a gyárakat a csőcselék rombolásával szemben. Mindez azonban csak magyarázza, de nem változtatja meg azt a tényt, hogy az október 25-én meghirdetett sztrájk kiterjedt a megye valamennyi nem közellátási célokra termelő ipari üzemére, és mindinkább kezdett átterjedni a bányákra is. Összegezésül külön hangsúlyozni kívánjuk a megye üzemi munkástanácsi fejlődésének két sajátosságát. Október 26-án, amikor az MDP KV és a SZOT állást foglalt az üzemi munkástanácsok szervezése mellett, Borsodban már funkcionált az üzemi munkástanácsok rendszere. Az üzemi munkástanácsok szervezése az első megyei munkástanács revizionistáinak kezdeményezésére indult meg. Politikai karakterüket, személyi összetételüket jelentősen befolyásolta, hogy a megye kulcsterületein — Miskolcon és Ózdon is — rendszerellenes utcai zavargásokat követően alakultak meg. Az üzemi munkástanácsok rendszerének korai kialakulásából, és kialakulásának körülményeiből következett a másik sajátosságuk: a már eleve jobbról induló munkástanácsok rendkívül korán — gyakran fennállásuk első napján — (ÓKU, LKM munkástanácsai) jobbra tolódtak, és kiszorították onnan a kommunista vezetőket, de azokat a kommunistákat is, akik valamilyen politikai-közéleti gyakorlattal rendelkeztek. E folyamat végeredményeként a munkástanácsokban megtűrt MDP-tagok már az első órákban—napokban a perifériákra szorultak — amennyiben nem váltak renegátokká. Október 26—27-én sorra alakultak meg a területi munkástanácsok is. A területi munkástanács-rendszer kialakulásának első lépcsője a községi munkástanácsok megalakulása volt, október 27-től pedig megkezdődött a járási munkástanácsok megalakulása is. Az ellenforradalom borsodi fejlődésének egyik fontos jellemzője volt a területi munkástanács-rendszer korai kialakulása. Ez a gyakorlatban azonban mindössze annyit jelentett, hogy az ekkor létrejött ellenforradalmi testületek neve egységesen munkástanács volt. A területi, főleg a járási munkástanácsoknak gyakorlatilag nem volt közük — nemcsak politikailag, hanem szociális összetételüket tekintve sem — a munkássághoz. Ha a területi munkástanácsok létrejöttének körülményeit vizsgáljuk, egy sor községet jellemző momentum rögtön előtűnik: a munkástanácsok megalakulása nagyon szorosan kapcsolódott az egyes községekben lejátszódó ellenforradalmi zavargásokhoz, tüntetésekhez, azokat követően jöttek létre, s ez a körülmény általában determinálta politikai arculatukat, szociális összetételüket is. Tagjaik nagyobbik részénél kimutatható, hogy azért kapták funkcióikat, mert nem voltak kommunisták, vagy éppen antikommunisták voltak. A megye nagyközségeiben, járási székhelyein október 25—27. között a miskolci események hatására — sokszor a miskolci események résztvevőinek kezdeményezésére — kirobbant ellenforradalmi zavargások kísértetiesen egyformán, szinte egységes „forgató267
